Egyszer egy asszony gyónni szeretett volna mai szentünknél, Pio atyánál.
Nagy családja volt, így rengeteg dolga közepette csupán kevés ideje volt, de
felsietett a kolostorhoz, ahol beállt a sorba a gyóntatószéknél. Hosszú volt a sor,
s mindenkinek türelemmel kellett várnia. S bár az asszony türelmesen
várakozott, egy idő múlva az ebédfőzésre gondolva úgy döntött, hazamegy. Ekkor
Pio atya félrehúzta a gyóntatószék függönyét, és kiszólt az elöl állóknak: „Engedjétek előre azt az asszonyt!” Így
még aznap elvégezhette gyónását a sokgyermekes anya.
Pió atya Istentől ilyen különleges képességet kapott, hogy olvasott az
emberek gondolataiban. Így senki semmit sem titkolhatott el előle – sőt sokakat
megelőzött azzal, hogy válaszolt, reagált arra, ami még csak a gondolatukban
volt – néha ez előnyös, máskor azonban igen hátrányos volt. Vagy megdicsért
valakit, vagy épp ellnkezőleg: elmarasztalt.
Ma nincs közöttünk senki, aki képes lenne ilyesmire. Itt van azonban
Istenünk, aki bizony tökéletesen ismeri minden gondolatunkat. Vajon e mai nap,
e mai szentmisén Isten mit válaszolna gondolatainkra? Mennyire méltók azok e
szent helyhez, e szent cselekményhez, vagy keresztény életünkhöz? Pió atya
közbenjárását kérve imádkozzunk azért, hogy ne csak szavainkban, de már
gondolatainkban is Istennek tetsző-, igazi keresztények legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése