Tudjuk, hogy az első bűnnek, az ún. ősbűnnek egyik következménye az, hogy megsérült emberi természetünk – a szenvedés lett osztályrészünk, a szenvedés életünk része lett. Elveszett az összhang a testünk és a lelkünk között, megjelent a fájdalom az ember, az emberiség életében. A test sokszor nem akar engedelmeskedni a léleknek: „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.“ /Mt 26,41/- ezeket a szavakat Jézus akkor mondta, mikor szenvedett, mikor a szenvedésből engedelmességet tanult a Getszemáni kertben. A szenvedés olyannyira az életünk velejárója lett, hogy ezt senki el nem kerülheti. „Az Isten Fia a szenvedésből engedelmességet tanult”. Nekünk, keresztényeknek – krisztusiaknak is az a feladatunk, hogy a szenvedést ne csak valahogy túléljük, hanem hasznosan használjuk fel. Megéljük a szenvedést! Mi is tanulhatunk belőle engedelmességet Isten akaratának teljesítésére.
