A mai evangélium azt tanítja, hogy Jézus ura még a szombatnak is.
Számunkra azonban ez nem sokat mond. Hisz a szombat ma már semilyen különleges
jelentőséget nem hordoz számunkra.
Hogy azonban megértsük az evangéliumot, tudnunk kell, hogy az akkori
zsidóság számára a szombat, és a szombattal kapcsolatos parancsok, előírások
voltak a legfontosabbak. A szombat jelentette a szentséget, a mindent, a
legfontosabb dolgot – amihez a legjobban ragaszkodtak, s amit a legfontosabbnak
tartottak. Az pedig, hogy Jézus még a szombatnak is az ura, az valóban azt
jelentette, hogy ő a legfontosabb parancsok, előírások fölött is ott áll –
tehát hogy ő valóban maga az Isten.
Nekünk nem egy fontos, különleges nap a szombat. De a mi életünkben is
vannak olyan események, melyeket mindennél fontosabbnak tartunk. De – tanulva
az evangéliumból – ezek fölé is tegyük oda az Istent, s akkor minden egyéb jó
helyre kerül. Isten legyen értékrendünk legelső és legfontosabb pontja.
