Karácsony van, mely tán minden ember legkedvesebb
ünnepe. S ez az éjféli mise az, amelyre szinte mindenki eljön, aki
valamennyire vallásosnak érzi, vallásosnak tartja magát. Az is, aki semmi mást
nem tart ilyen nagy ünnepnek. S talán éppen ezért ehhez az ünnephez kötődik
a legtöbb kedves szokás: karácsonyfa állítás, díszítés; betlehem, betlehemezés,
betlehemes játék, éneklés, regölés, mézeskalács sütés… s talán éppen az éjféli
misére járás is. A karácsony édes, meghitt hangulatához egyszerűen
hozzátartozik az éjféli mise. De valóban csak egy szép, régi szokás, vagy a
karácsonyi hangulat része lenne ez a furcsa időpontú szentmise?
Képzeljük el azt a kétezer tizenkettő évvel ezelőtti eseményt,
amelyet ünneplünk. Hangulatos kis istálló, puha kis jászol, meleg pólyácska, csend,
nyugalom…
Nem, kedves testvéreim! Nem hangulatos, de rideg
istálló;
nem puha jászol, de kínos-, kényszer alvóhely;
nem meleg pólyácska, de szúrós szalma;
nem csend, hanem állatok zavaró bőgése;
nem nyugalom, de hajléktalan, aggódó féltés.
Ez volt a szent karácsony kétezer éve! Isten nem hangulatos,
kellemes körülmények között lett értünk emberré, hanem a legzordabb állapotok közepette.
Ne felejtsük ezt el, értsük ezt meg! Igaz, ha most kényelmesen, fűtött padban
ülünk, jóllakva, jó hangulatban, kipihenve, talán legújabb meleg pulóverünket
magunkon hordva, nehezen tudunk arra a zord időre gondolni. De ha most
kimennénk innét a templomból, egy szál nadrágban, mezítláb, éhesen, s így
gyalogolnánk néhány órát a sötétben, s valahol a semmi közepén megállnánk:
akkor kellene Krisztus születését felidézni, s akkor értenénk meg, de még akkor
is csak valamennyire, milyen volt az első karácsony.
A fönséges Isten tehetetlen gyermekké lett. Értünk.
Értünk fázott, értünk éhezett, értünk volt nyugtalan, értünk lett tehetetlen.
Érezzük ezt át, s akkor nem szokásból, de meggyőződésből, nem jó hangulatból,
de hálából fogunk eljönni az éjféli szentmisére.
Meghitt hangulatunk közepette ma éjjel, éppen most boruljunk
Jézus jászolánál, köszönjük meg neki, hogy már élete hajnalán helyettünk adott
engesztelő áldozatot az Istennek, már születése pillanatától . Ezen a mai
szentmisén, S s a nagy Úristen ilyen nagy jókért mind áldjuk.
