Az elmúlt nyár
folyamán az egyik ismerősöm beíratkozott autóiskolába. El is kezdett járni, s
pár hét után újságolta, hogy mennyire leköti ez az idejét, s milyen sok
energiát kell belefektetnie a tanulásba. De nem keseredett el – meghozta
gyümölcsét a kitartó munka, odafigyelés, tanulás – megszerezte a jogosítványt.
Mi köze ennek e mai szentmiséhez?
Épp az imént
hallottunk az evangéliumban egy igen komoly és elgondolkodtató kijelentést
Jézus Krisztustól: bizony, „a világ fiai a maguk módján okosabbak a
világosság fiainál.” S hogy mit jelent ez? Minden bizonnyal minket, benne
hívőket nevez a világosság fiainak, s a nemhívőket pedig a világ fiainak – és
éppen őket mondja a maguk módján okosabbaknak. És valóban: rengeteg hitetlen,
de még hívő ember is szinte emberfeletti energiákat képes magában megmozgatni,
hogy az életben egy-egy dolgot elérjen, megszerezzen. Láthattuk az olimpián
vagy a paralimpián a sportolókat: mennyit koplalnak, mennyit edzenek, milyen
fegyelmezett életre képesek – csupán azért, hogy egy-egy pillanat erejéig az
első helyen legyenek. Vagy térjünk vissza az említett autóiskolához: az
embernek felborítja az egész napirendjét: minden mást ahhoz igazít, hogy mikor
megy órára, mikor megy vezetni, mikor fog tanulni. És képes rá. És nem mondja:
nincs rá időm, nincs rá energiám.
Ha olyan
szorgalmasan fáradoznánk a lelkünk jólétén, s üdvösségén, mint mások az efféle
földi jóléten, vagy célok elérésben, mindnyájan üdvözülnénk. Képesek vagyunk
egy-egy földi célért bármi megszokott dolgon változtatni, de az örök életünkért
oly keveset tudunk fáradozni. Egy-egy főiskolás mennyi áldozatra képes, hogy
megszerezze a diplomát. De arra, hogy eljöjjön az Isten házába, arra lehet, azt
mondja: nincs időm. Mennyien dolgoznak éjt nappallá téve egy életen keresztül,
de mikor az Istenről, az ő házáról, amikor a saját lelkéről van szó, akkor arra
nincs idő, nincs energia. Korán van a szentmise, későn van a szentmise, túl
hideg van, túl meleg van...
Tanuljunk
bölcsességet a mai evangéliumi részből, s ne legyünk balgábbak, mint a
hitetlenek. Ha tényleg hiszünk Istenünkben, s az ő örök országában, akkor
bizony azért is képesek leszünk bármire. Csak az a kérdés: vajon tényleg
hiszünk-e. Ezt azonban nem szavakkal válaszoljuk meg. De életünkkel,
életvitelünkkel. Ahogy élünk, úgy hiszünk.
