De kik is voltak ezek, ki volt ez a két ember, akiknek tisztelete így elterjedt itt, közép Európában?
· Különösen a szlovák nép tartja őket nagy tiszteletben...
Tehát szlovákok voltak? ...nem
· Nagy tiszteletnek örvendenek az összes szláv nép szívében...
Tehát szlávok voltak? ...nem
· De akkor legalább innét valahonnét valók voltak, Közép-Európából? ...nem
Nem, kedves testvéreim, nem voltak...
De egy a fontos: HOGY KERESZTÉNYEK, HOGY KRISZTUSÉI VOLTAK!!!
Istent, Jézus Krisztust hirdették, aki értünk emberekért emberré lett, meghalt értünk, de feltámadt, hogy mi is örökké élhessünk!
Ezért tiszteli őket a szlovák, ezért tiszteli őket minden szláv, ezért tiszteli őket a magyar, ezért tiszteli őket Európa, ezért tiszteli őket az egész világ!
Hisz maga Szent Pál apostol írja a kolosszei levélben:
„Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.“ /Kol 3,11/,
mai szótárral: „Nincs már többé magyar, vagy szlovák, nincs „igaz keresztény“, meg csak most megkeresztelt, nincs roma, nincs többség és kisebbség, hanem minden és mindenben Krisztus“
Pontosan erre adnak nekünk példát mai szentjeink.
· Görögök voltak, de elsősorban Krisztuséi! Jézus Krisztus hirdetése szavunkkal és életünkkel kell, hogy az első helyen legyen életünkben. Legyünk mi is, úgy mint ők, Krisztuséi.
Sokat imádkozunk a keresztények egységéért...de gondolunk ilyenkor saját magunkra is?
- Úgy nézek embertársamra, mint testvéremre, akivel elsősorban a Krisztus Jézusba vetett hit tart össze? Hogyan is imádkozhatnék a keresztények egységéért, ha én, keresztény, ferde szemmel nézek a szomszédomra azért, mert ő ilyen, meg olyan?
Figyeljünk oda testvéreim, mikor valamiért imádkozunk, hogy elsősorban saját magamat kezdjem el megváltoztatni azon a téren...
Ez a két testvér a 9. századból gyermekkora óta beszélte a szláv nyelvet, de születésük, képzésük szerint görögök voltak. De missziós tevékenységüket az a meggyőződés határozta meg, hogy minden nép hivatalos az üdvösségre, hogy Krisztus minden emberért meghalt. Cirill egyik írásában így fogalmaz:
Hát nem azért halt meg Krisztus, hogy mindnyájunkat megajándékozzon az „ősszülők dicsőségével“, vagyis az Istennel való paradicsomi egységgel, melyet Ádám, miatt elveszítettünk? És nem kellene-e a népek és a társadalmi rendek között tátongó szakadékot Isten mindent átfogó szeretetével áthidalni?
Köszönjük meg Istennek ezen két nagyszerű szentet, akik életük példájával – alázatossággal, szelídséggel és türelemmel /Ef 4,1/ – tettek tanúságot Krisztusról, s így annyi embert elvezettek Krisztus Jézushoz!
Köszönjük meg, hogy rajtuk keresztül is mutatja nekünk az utat Őhozzá, aki a mi boldogságunk csúcsa és teljessége...
