Ministránsaink életéből - a karácsonyi szünidőben

Ministránsaink hál' Istennek nagyon szeretik az Istent szolgálni - bizonyítják ezt rendszeres "templomba járásukkal" is. 

De a szünidőben több időnk volt nem csak a pihenésre, de egymásra is. Többször összejöttünk a plébánián ministráns hittanra, vagy épp szülinapot ünnepelni:

Az napi ünnepeltünk - Jeni

A finom torta...

Volt, aki táncra is perdült a nagy ünneplésben

Míg más "virtuálisan" gitározott

Előkerült a (gyerek)pezsgő is

Legkisebb unokaöcsém (és keresztfiam) is már
szokta a ministráns közösséget

A nélkülözhetetlen társasjáték :)

Gyerekjáték - nem csak gyerekeknek

Az "egy kicsi mozgás mindenkinek kell..." elv szerint szinte minden nap a tornaterembe mentünk, s kosarazni is megtanultunk kicsit. Voltak ügyességi játékok is... jó volt. 

A gól(kosár)öröm

A tiszta harc

A magas labda miatt még meg is nőttek a kisebbek

Kettő pont

"Ezt kapd el, ne a náthát!"

"Na, ezt csináld utánam..."

"Fuss, ha kedves az életed!"

Teljes erőből

Váljék ez is Isten nagyobb dicsőségére!

Egy (-két) kép új megyés főpásztorunkról

2013 január 9-én volt az első papi gyűlésünk új megyés főpásztorunkkal, Mons. Chovanec Mariánnal - ott készültek a következő felvételek.

Miserend és hirdetések - Urunk megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedése

Egy legenda szerint mikor Szűz Mária a kis Jézussal Egyiptomba menekült, útközben egy asszony befogadta őket házába. Ennek az asszonynak a kis fia nagy beteg volt – teste tele volt sebekkel és fekélyekkel. Egy este, amikor Szűz Mária megfürdette a kis Jézust, mondta az asszonynak, hogy ugyanabban a vízben fürdesse meg a saját fiát. Az asszony így is tett, megfürdette abban a vízben a gyermekét: s mikor megtörölte őt, minden seb azonnal elmúlt, bőre szebb lett, mint valaha.

Urunk Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe van ma. Aki nem azért keresztelkedett meg, mint az összes többi ember: hogy a keresztség lemossa bűneit. Jézus alámerült a Jordánban azért, hogy a vizet megszentelje. S ettől a pillanattól kezdve, ettől a megszenteléstől kezdve a víz több lesz önmagától /Adoremus/. A megszentelt víz új erőt, új rendeltetést kap. Ahogyan az egyik neves püspök tanítja: „Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet.

A víz a tisztaságot, az életet jelképezi és adja az anyagi világban, s a bűntelenséget, a megtisztulást a lelki életben. Mikor megkereszteltek bennünket, meghaltunk a bűnnek – tisztává váltunk. Ahogyan a Keresztség liturgiája tanítja: Vízből és Szentlélekből Isten új életet ajándékozott nekünk. Isten jósága új, kegyelmi életet ad vízből és Szentlélekből. A víz titokzatos ereje által adja meg Isten a lelki újjászületést.

Mi is a múlt héten ugyanazon Krisztusnak hatalmával vizet szenteltünk. Használjuk gyakran otthonainkban – hintsük meg vele minden nap saját magunkat, Isten adta erejét, s általa az ő kegyelme száll le ránk. De nem mindegy, hogyan használjuk. Jézus, mikor a vizet megszentelte, mikor megkeresztelkedett – hallottuk az evangéliumban – , miközben imádkozott, megnyílt az ég, s a Szentlélek leszállt rá látható alakban. Így nekünk is mindig, mikor szenteltvizet használunk, imádságos lelkülettel kell ezt tennünk. S akkor nekünk is megnyílik az ég, s leszáll Isten ereje éppen a megszentelt víz által. Isten akarta így, hogy a látható jeleken keresztül megkapjuk láthatatlan kegyelmeit.

Kihez jött el Jézus? /Lk 4,14-22a/

Jézus Krisztus, mint hallottuk, azért jött a földre, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek, hirdesse a foglyoknak a szabadulást, vakoknak a látást, hogy szabaddá tegye az elnyomottakat…”

Éppen ezért, ha mi nem gondoljuk magunkat sem szegénynek, sem a bűn foglyának, sem a bűntől vaknak, sem szabadságunkban elnyomottnak, akkor nem tudunk mit elfogadni Istentől. Hisz az orvosra a betegeknek van szükségük, nem az egészségeseknek.

Legyen mindig előttünk akaratunk gyengesége, lelkünk szegénysége, bűneink vaksága – s akkor Jézus értünk, hozzánk jön el kegyelmével – s megszabadít, meggyógyítja minden betegségünket.

Kedd vízkereszt után

Egy gyönyörű kéréssel, jelképpel kezdtük a mai szentmisét. Így imádkoztunk a mai nap fő könyörgésében: „Istenünk, add, kérünk, hogy bensőleg alakítson újjá minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk.“

Istenünk karácsonykor emberré lett, emberi testet vett föl, hogy nekünk – az ő példáját követve lehetőségünk legyen lelkünket az Istenhez formálni. Ő megtestesült, hogy mi „megistenesedhessünk“ – Isten lelkéhez alakíthassuk a miénket.

Még a karácsonyi időt éljük – naponta adjunk hálát Istennek, hogy mindezt megtette értünk. És naponta kérjük: Alakítsd Szíved szerint szívünket.