Xavéri Szent Ferenc

Xavéri Szent Ferenc besztercebányai székesegyházunk, s egyben egyházmegyénk fővédőszentje is. S az ő napja még az ádventi, visszafogott időben is ünnepnapnak számít. Minél jobban megismerjük szentjeinket, az ő életüket, annál jobban megfigyelhetjük Isten művét, működéset a haéandó és bűnös emberben.

Xavéri Szent Ferenc életrajza is a következőkkel kezdődik: „Büszke ember volt, nagyra tartotta nemesi származását, és dicsőségre, megbecsülésre vágyott”. Ennek ellenére életét egy kis szigeten, Kína mellett, elhagyatottan, szegényen, de végtelenül alázatosa fejezte be. S a lehető legtökéletesebben: szentül. Jézus szavai annyira megrendítették őt, mikor meghallotta: „Mit számít az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de saját lelkének kárát vallja?” Attól a pillanattól kezdve teljesen Istennek szentelte életét – mindenben Isten akaratát, s lelkének javát kereste.

Nagy példa ő mindenkinek, s különösen nekünk, kik a neki szentelt egyházmegyében élünk. Isten szava ma is megszólít az embert – mindannyiunkat. A mi feladatunk és küldetésünk pedig éppen az, hogy mi is komolyan vegyük azt, s bátran vállaljuk mindazt, amivel Isten megbíz. De mivel bíz meg? Azt minden nap megtudhatjuk az ő szavából. Csak hallgassuk mindig figyelmesen.

Zarándoklaton voltunk

2013. október 13-án, vasárnap délután az ipolyvarbói templomban gyűlt össze Ipolyvarbó, Nagykér, Kiskér és Kovácsi népe. E szokatlan időpontban azért gyülekeztünk, hogy plébániánk közös zarándoklatára induljunk, mely két "állomást" is magába foglalt.

A közös "zarándokokat útrainító" ima után szülőfalum, Ipolybalog felé vettük az irányt, ott ugyanis minden hónap 13-án fatimai engesztelést tartanak a hívek, közösen lelkiatyjukkal, György Ferenc atyával. Ő fogadott minket, s röviden mesélt a mesés Árpád-kori, balogi templomról:

Miután mi is részt vettünk (közös énekekkel, imádságokkal) az engesztelésen, tovább indultunk: Márianosztrára. E kegyhelyen is minden hónap 13-án engesztelést és szentmisét tartanak - ezeken vettünk részt. Egy kis képes beszámoló következik (a képeket Csáky Mátyás készítette - köszönet):

Köszönet minden résztvevőnek!

Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!

Miserend és hirdetések - Ádvent 1. vasárnapja

Roráte - 1

A most elkezdett ádventi idő folyamán gyakran fogjuk hallani a szentmiséken: „legyetek éberek”. Ma is így kezdtük a szentmisét: „Urunk és Istenünk...segíts, hogy amikor Krisztus eljön és kopogtat, ébren találjon minket.” Ébernek lenni lélekben azt jelenti, hogy a bűnöktől tisztán tartjuk, erényekkel pedig megtöltjük szívünket, s így Istennek tetszővé leszünk.

De mint tudjuk nem csak lélek az ember, hanem test is. S ez a ma hajnali, idei első virrasztásunk itt a templomban, ez a mai első Istennek szentelt éberségünk fejezze ki, segítse elő lelki éberségünket. S ahogy ez a korai kelés áldozattal jár – ugyanúgy áldozattal jár a lelki éberség megkezdése és megtartása is.

Az egész ádvent minden egyes rorátéja azt a tudatot erősítse bennünk, hogy lelkünk ébersége minden áldozatot, fáradtságot, virrasztást megér.

"Bírájának hogy feleljen..." /Lk 21,20-28/

Folytatjuk Jézus szavainak felolvasását a napi evangéliumban. Az utolsó napról mondja: „Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal.” Micsoda nagy tehetetlenség. S talán már mi is voltunk olyan nehéz helyzetben, mikor egyszerűen nem tudtunk semmit tenni. Csak vártuk, „hogy mi történik”. Ugye milyen borzalom? Ahogy a középkori, az Egyház által a napokban sokat imádkozott himnusz is mondja: „Természet és halál retten: / a teremtmény sírból felkel, / Bírájának hogy feleljen.”

Az utolsó ítéletkor nem a szavunkkal felelünk majd bíránknak, de életünk lesz a felelet. Jócselekedeteink, imáink, szentmiséink, megbocsátásunk. Minden nap azon legyünk, hogy az utolsó napon egyre több olyan feleletünk legyen, amellyel bizalommal állhatunk majd Istenünk elé.

A végekről /Lk 21,5-11/

Újra a nemrég hallott szavakat olvassuk a Szentírásból – Jézustól a világ végéről. Az egyházi év utolsó napjai ugyanis párhuzamban vannak a világ utolsó napjaival – mutatja és tanítja Egyházunk. Ilyenkor ugyanis mégjobban kell, hogy vonzza a figyelmünket az a nap, mikor itt minden véget ér. Hogy most még jobban tudatosítsuk: az ittlétünk nem tart örökké.

Elmélkedjünk e héten gyakrabban a végső napról, hogy meglegyen bennünk a szent félelem, nehogy könnyelműen hallgassuk e szavakat. Ott legyen bennünk az a szent félelem, amely nem engedi, hogy letérjünk a jó útról.

Alexandriai Szent Katalin

Alexandriai Szent Katalin 305-ben szenvedett vértanúhalált – írják életrajzában. S mindig, ha egy-egy szentnek az életét olvassuk, megalkothatunk egy képet, egy elképzelést, milyen is volt valójában: a jelleme, a viselkedése, az egész élete. Mai szentünk fő erényeit így mutatja be életrajza: „Éleslátása, bölcsessége és a lelki erősség voltak jellemző tulajdonságai”. Ugyanúgy voltak hibái is, mint mindannyiunknak, de az előbb említett erények annyira elhatalmasodtak benne, hogy azok kerültek előtérbe, s szinte teljesen kiírtották a bűnt. Nem hagytak neki helyet. Így vált szentté.

Vajon nekünk milyen erényeink vannak? Mi a legjobb tulajdonságunk? Fedezzük fel, és tudatosan tápláljuk, növesszük azt. Isten erejével és segítségével mi is legyőzhetjük a bűnt, s belőlünk is válhat szent. Ez legyen életünk legfontosabb célja.

Miserend és hirdetések - Krisztus Király vasárnapja