Ádvent harmadik vasárnapja

Ma az öröm vasárnapja van. De minek örül manapság az ember? Úgy néz ki, sokszor talán annak, ha békén hagyják. Örül, ha nem jön posta, mert nem kell számlát fizetni, csekket intézni. Örül, ha a munkahelyen nem szólnak semmit, s békén hagyja a főnök. Talán annak is örül, ha hazaérve békén hagyja őt a gyerek is – ha nem kell házi feladatban segíteni. S talán annak is nagyon örülne, ha a templomban is békén hagynák, s nem csak mindig „követelnének, elvárnának” tőle valamit. Ilyenek lennénk? Ennyire igénytelenek, ennyire magányra vágyók, magunknak valók? Aligha.

„Örvendjetek az Úrban szüntelenül”. Ez a mai az ún.  Gaudete, az örvendezés vasárnapja. A mai öröm alapja pedig ez kell hogy legyen: örvendjetek, mert az Úr közel van. Ennek kell örülnünk. Tudatosítanunk kell, hogy amit ünneplünk, a karácsony, Jézus születése már közeledik – s ezzel közeledik megváltásunk. Ha Jézus nem lett volna emberré, nem váltott volna meg minket, s akkor nem lenne esélyünk bejutni a mennyországba. De Jézus emberré lett – s ha ezt felfogjuk, igazán tudatosítjuk, ott lesz az öröm nem csak a szánkon énekünkkel, de a szívünkben érzéssel.

Isten nem hagyja, hogy csak magunkban és magunknak örvendjünk. Ő az Úrban, az Istenben való örömöt kínálja, sőt szinte „zaklat” vele: teljes mértékű teljes idejű öröm – az Úrban. De Isten nem ad és nem enged meg minden örömet itt a földön, nehogy túlságosan otthonosan érezzük itt magunkat. Mert megvan ennek a veszélye... Ha olyan jóság és öröm lenne a földön, akkor nem vágyódnánk a mennybe, az örökkévalóba. Akkor mindinkább az idelent valókhoz ragaszkodnánk. Képzeljük el: ha pl. a börtönben lenne a legkényelmesebb ágy, a legnagyszerűbb kiszolgálás, a legjobb élet, ki akarna szabadulni? Ha itt a földön minden kényünk-kedvünk szerint történne, ki akarna a mennybe jutni? Hiába lennénk itt néhány évig boldogok, ha aztán örökre elkárhoznánk.

Örvendjetek az Úrban szüntelenül... És ne hagyjuk, hogy a „sokkal közönségesebb szép tartson varázsában” (Szent Ágoston). Ne elégedjünk meg a csupán pillanatnyi örömökkel, melyek után (sokszor) még nagyobb szomorúság jön. Ott keressük az örvendezést, ahol a végtelen van. „Ha tetszik neked a világ, dicsérd Istent érte s igazítsd szeretetedet alkotó Mesterére, nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (…) Akármerre kívánkozik az emberi lélek, mindenhol fájdalom szegezi, hacsak benned nem marad; a világ szép dolgait is hiába keresi, hisz nem volnának, ha Istentől nem erednének” (Szent Ágoston). Örvendjetek az Úrban szüntelenül. – hogy örömötök teljes legyen – mind intenzitásban, mind időben.

Minek örül manapság az ember? Ne magunknak, de az Úrnak. Ne legyünk magunknak valók, de Istennek valók. Isten adja, az ő ötlete, az ő akarata, az ő kínálata. Miért ne adná mindannyiunknak? Lépjünk feléje, már nagyon közel van.

Jól várni - édvent második hete

„Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.“ Jézus szavai és Jézus egész élete is felhívja a figyelmünket: Az emberek nem várták mindig jól azt, akit az Isten küldött hozzájuk, s nem éppen várták mindig azt, akit várniuk kellett (volna). Illést sem ismerték fel, a prófétákat is megvetették, Jézust is sokan elutasították.

Mi mától mindig nyitott szívvel várakozzunk: ne a saját elképzeléseink beteljesedését, hanem Isten tervének megvalósulását várjuk és fogadjuk el – még akkor is, ha az minden számításunkat keresztülhúzza.

A javunk - ádvent második hete

Isten életünk minden egyes napján tanít minket. De ezt sem maga miatt teszi – hisz ő mindent tud. Ő csakis a javunkat akarja, mint az előbbi olvasmányban hallottuk: „Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik, és arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell.”

Nem kötelező minden nap szentmisére jönnünk, nem kötelező minden nap imádkoznunk, nem kötelező minden nap jócselekedetet végeznünk, nem kötelező minden nap kezünkbe venni vagy meghallgatni a Szentírást. Istennek ezek közül egyikre sincs szüksége. Ő azonban mindezekre naponta kínál lehetőséget, mert a mi javunkat akarja. Jól használjuk fel az ádventi időt és az ádventi lehetőségeket.  

Egy sima, egy fordított - ádvent második hete

Az Isten szavára ami puszta volt, ott minden újra züldül – hallottuk a mai olvasmányban. Lefordítva ezt mai nyelvre így olvashatjuk: Ahol Isten megjelenik, onnan menekül a halál, a pusztulás, a gyűlölet és a szürkeség.

Van egy fontos igazság, melynek – sajnos – sokszor csak az egyik részét ismerjük, csak azt hangoztatjuk. Tudjuk, hogy ahol ott a szív tisztasága, ahol van hit, van szeret és egyetértés, ott az Isten. De igaz ennek a másik oldala is: ahova beengedjük Istent, ott megjelenik a hit, a szeretet és az egyetértés.

Ez a mai nap arra tanítson és buzdítson minket, hogy beengedjük Istenünket szívünkbe, családunkba, otthonunkba, hogy ő maga űzze ki onnan a halált, a pusztulást, a gyűlöletet és a szürkeséget.

Üdítő - ádvent második hete

„Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok.” Izajás, nagy ádventi tanítómesterünk által mondta ezeket a szavakat Istenünk a mai olvasmányban. Nemrégiben pedig az egyik barátom is megerősítette ezeket a szavakat, mikor elmesélte: Mikor eljövök ide a templomba, egészen megkönnyebbülök, s új erőre kapok. De talán nem ő az egyetlen.

Ha tényleg letesszük itt Istenünk elő gondjainkat, s megpróbálunk csak rá figyelni, minket is felüdít, minket is megkönnyít.