"Most jöjj, fejezd be művedet!” - ádvent negyedik hete

Ma énekünkkel Jézust, mint a nemzetek urát, királyát hívogatjuk: „Te Úr vagy minden nép fölött, és Szegletkő, mely összeköt, sárból formáltad hívedet, most jöjj, fejezd be művedet!”

Jézus Krisztus nem csak a zsidó népet jött el megváltani, s most sem csak mi, keresztények vagyunk hivatottak Isten országára. A mennyek országába minden nép és minden ember meghívást kapott – sajnos azonban nem mindenki ismeri ezt fel, nem mindenki hallja meg ezt a hívást. Ma ezért erre a szándékra gondoljunk és imádkozzunk: hogy minden nép felismerje Jézust Megváltójának.

Mindannyiunknak egy közös ősünk van: az ember, akit Isten a Szentírás szava szerint sárból formált, és belélehelte az élet leheletét – és azzal elkezdődött az emberiség történelme. Ezt a nagy művet, kérjük, fejezze be Istenünk örök élettel. „Te Úr vagy minden nép fölött, és Szegletkő, mely összeköt, sárból formáltad hívedet, most jöjj, fejezd be művedet!”

„Ó jöjj, ó jöjj el, Napkelet!” – ádvent negyedik hete

„Ó jöjj, ó jöjj el, Napkelet!” – csendül fel a mai antifóna. Mi is tudjuk, a felkelő nap a keresztények számára még ma is Isten művének egy gyönyörű megnyilvánulása. Azonban a keresztény ókorban a napkelet egy sokkal fontosabb és többre értékelt jelkép volt. A Szentírás tanúsága szerint abból az irányból fog majd megérkezni Krisztus, mikor ítélni jön a világot. Ezért a templomokat is úgy építették, hogy a szentmisén mindenki – a pap és a hívek is – napkelet felé nézzenek, s így egyfajta állandó készültségben, várakozásban éltek.

Ádvent mai napján valami hasonlót élhetünk át: Krisztussal kezdjük ezt a napunkat is, Krisztussal kezdjük utolsó ádventi hetünket: s már a napkelte előtt virrasztunk – várva a nap és az ünnep ragyogását. Ezzel a lekülettel énekeljük: „Ó jöjj, ó jöjj el, Napkelet, mert éjben járunk nélküled; jöjj, igaz Napunk, halld imánk, és fényességed áraszd ránk! Eljő, eljő Emmánuel, hogy üdvözüljön Izrael!”

Miserend és hirdetések - Ádvent 4. vasárnapja

Ó jöjj el, Jessze vesszeje - ádvent harmadik hete

„Ó jöjj, ó Jessze vesszeje!” – csendül fel a mai hajnali szentmisén. Jessze Dávidnak volt az édesapja, s így ez a kifejezés arra utal, hogy valóban Jézusban teljesedtek be mindazok a próféciák, jövendölések, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett – többek között, hogy Dávid családjából származik.

Mindezt figyelembe véve pedig elmondhatjuk, hogy Isten már évszázadokkal, évezredekkel Jézus születése előtt úgy irányította az emberiség, az emberek sorsát, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét.

Néha mi sem látjuk, milyen fontos dolog, tevékenység megy végbe éppen a mi életünkkel. De ez a mai adventi nap is egy kicsit felfed abból az igazságból, hogy Istennek minden emberrel terve van, s így mindannyian részt vehetünk az ő végtelenül magasztos művében. Vegyük ki a magunk részét, s tegyünk meg minden tőlünk telhetőt! „Ó jöjj, ó Jessze vesszeje,” s vidd végbe nagy művedet a mi életünkben is!

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj - ádvent harmadik hete

„Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj!” – énekeljük a mai Ó antifónában. Adonáj magyarul Urat jelent, azaz magát az Istent jelöli. Az Ószövetségben ezzel a szóval-, névvel helyettesítették az Isten nevét, amit nem volt szabad kimondaniuk. Ma pedig azt kiáltjuk: Ó jöjj el Urunk, Istenünk! Ezzel az egy szóval pedig megvalljuk, hogy a Messiás, Jézus Krisztus maga az Isten, s az ő Fia.

Sok „Egyház” ma is elismeri Jézust, mint egy egykor élt nagyszerű embert, híres tanítót, bölcs prédikátort...de nem ismerik őt el Istennek. De ha ő nem lett volna Isten, akkor nem tudott volna minket megváltani – logikailag és teológiailag ez ilyen egyszerű.

Mi megvalljuk: Jézus Krisztus, akire várunk, ő valóban maga az Isten, s azért jön, hogy megváltson minket bűneinkből. Ezért zengjük, zengve várjuk őt: „Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj!”

Elődeink - ádvent harmadik hete

Az előbb hallott evangélium Jézus családfáját tárja elénk. Manapság is nagy divat a családfakutatás – sokan kíváncsiak arra, hogy kitől, honnan is származnak. Az embert ugyanis mindigis érdekelte, hogy honnan jön és hová tart.

Ádventi utunk mai állomásán mi is visszatekinthetünk keresztény lelki elődeinkre: mindazokra, akikre büszkék lehetünk. És talán éppen ez a büszkeség adhat ösztönzést ahhoz, hogy mi döntsük el, mi határozzuk meg, hová is tartunk... Hogy egyszer majd a mi utódaink is büszkén emlékezhessenek vissza ránk – keresztény elődeikre.