"Többen szóltak neki, hogy hallgasson" /Mk 1,46-52/

A mai koldus esete gyönyörűen szemlélteti az ember útját az Istenhez.

Igaz, Isten mindig hív, de nem olyan egyszerű eljutni hozzá. Sokszor akadályok kerülnek az utunkba, melyeket le kell küzdeni. A koldust amellett, hogy vak volt, még egy másik nehézség is korlátozta. Az emberek segítség helyett csitították, nem akarták Jézushoz engedni őt. De ő mindezeket az akadályokat átlépte, s meg is kapta érte jutalmát.

Nekünk is gyakran adódnak akadályok, amelyek nehezítik utunkat az Istenhez, az Isten házába. Fáradtság, kedvtelenség, betegség, időjárás… mind akadályok, amiket le tudunk győzni, ha valóban akarjuk… Ma legyőztük, ha elmentünk az Isten házába, vagy legalább leültünk kicsit beszélgetni Istennel.

"A kehelyből, amelyből én iszom..." /Mk 10,32-45/

Ha őszinték vagyunk, mi is kimondjuk úgy, ahogy van: „Add meg Istenünk, hogy veled lehessünk az örök boldogságban”. Hisz ez az álmunk, hogy a mennybe kerüljünk. S mindannyian szeretnénk ezt már most bebiztosítani. Ezt akarta Jakab és János is. Így ahelyett, hogy elítélnénk őket, vegyük észre, amit Jézus mondott, mert ez mindennél fontosabb: Nektek is az én példámat kell követnetek, szenvednetek kell.

A szenvedést el lehet viselni kényszerből, erőltetve, szitkozódva, túl lehet élni. De Jézus példáján a szenvedést érdemszerzővé tehetjük, felajánlhatjuk, segíthetünk általa másokon. Ezt üzeni ma nekünk: szenvednünk, kell, de nem akárhogyan. Érdemszerzően. Úgy, mint ő.

"Mi mindent elhagytunk" /Mk 10,28-31/

Helyesen mondja ki Péter apostol: "Nézd, Uram, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged”. Péter és a többi tanítvány valóban nagyon sok mindent, sőt, mindent elhagyott, hogy követhesse Jézust. De tudjuk, mi is sokat tettünk már Istenért. Sokat imádkoztunk, eljöttünk a templomba, még ha hideg is volt. Felajánlottuk szenvedésünket… De ilyenkor, mikor sokat teszünk, mikor tudatosítjuk jócselekedeteinket, könnyen „fejünkbe szállhat a dicsőség”… ilyen helyzetben segíthet, ha elkezdjük összehasonlítani azt, amit mi tettünk Jézusért, és amit Jézus tett értünk.

Nézzünk csak bele az imakönyvünkbe…a keresztút 14 állomása. Ő ezt tette értem…én meg?

„Ismered a parancsokat.” /Mk 10,17-27/

„Ismered a parancsokat.” Ezt mondta Jézus a mai evangéliumban annak, aki el szerette volna nyerni az örök életet – így mindannyiunknak, akik szintén az örök életre vágyakozunk.

Ismerni a parancsokat...talán még el tudjuk mondani a már régen megtanult tízparancsolatot. De valóban csak ennek a megnevezését jelentené „ismerni a parancsokat“?

Ez a szó: „ismerni“ azt jelenti, hogy értem a dolgok lényegét, mondanivalóját. Hogy mélyebben látom azt a dolgot, „ismerem”, mi is rejlik alatta, mi van mögötte, a mi esetünkben mi mindent foglal magába egy-egy parancs.

Elsőpéntekünk van ezen a héten. Készüljünk fel most alaposabban a gyónásra, keressük ki imakönyveinkbe a lelkitükröt, hogy minél jobban megismerhessük a parancsokat, és egyben magunkat is.

10 perc a templomban...

Egy pár kép tomplomunkból, összpontosítva a kisebb részletekre...

Az örökmécses a főoltár előtt

Kereszt a miséző oltáron...

...és a főoltáron

Az Oltáriszentséget tömjénző angyalok egyike

A "füstölő"

A főoltár díszítése

A keresztelőkút

A szószék

A Fájdalmas Anya

Szent Teréz szobra

Páduai Szent Antal

Jézus Krisztus

A lobogó alól

Lobogó

Processziós kereszt

Assisi Szent Ferenc

Szent József

A Szűzanya az oltárán

Ministráns foci bajnokságon voltunk!

Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel közlöm, hogy a már majdnem két hete megrendezésre került ministráns foci bajnokságon egyházközségünk csapata az előkelő 4. helyen végzett, megelőzve 6 csapatot. Csupán Nagykürtös, Csáb és Nénye csapatai kerekedtek felül rajtunk. íme egy pár kép:

Jobbról a mi csapatunk

Marek Kosorín nagykürtösi esperes atya és Parák József nyéki plébános atya

Az első mérkőzés: Ipolyvarbó - Óvár
játékvezető: Novák József atya, Csáb

Csapatunk (Tamás) akcióban

Csapatunk (Kevin) gólt lő :)

Egy szép szerelés (Dani)

A győztes "tizenegyes" gólunk...

...és a gólöröm.