Jézus Szent Szíve

Az egész világon ma Jézus Szentséges Szívét ünneplik. S biztos, számunkra is az egyik legkedvesebb ünnepünk egyike. Sok érzés, s néha még érzelgés is van Jézus Szíve-énekeinkben.

Így imádkoztunk a szentmise elején: Istenünk (...) megemlékezünk arról, hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg Fiad irántunk való szeretetét. Arra emlékezünk, és azt ünnepeljük tehát, hogy az Isten nem azt adja, ami jár, hanem jótéteménnyel kegyelmeit, azaz ingyenes ajándékait adja. Az ő végtelen jóságából.

Szelíd és alázatos szívű Jézus – imádkozzuk főleg elsőpéntekeken. Jézusom irgalmas Szíve – hangzik a könyörgés. Miben szelíd? Miben irgalmas? Így tanít a Szentírás egyik zsoltára: „Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. (…) Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy az irgalma az igaza iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.”

Ilyen a mi Istenünk, s ezt ünnepeljük ma. Ő nem egy az egyben visszaadja, ami járna, hanem a bűnt elengedi, a kegyelmet megadja. Jézus irgalmas Szíve felülír minden törvényt, minden igazságszolgáltatást, s a szeretetet és megbocsátást veszü alapul. Az a mai ünnep legszebb és legfontosabb üzenete, hogy mi: Jézus Szívét dicsérni jöttünk el misére, jöttünk el misére. Azt a Szívet, mely nékünk új törvény szekrénye. Nem az Ószövetségnek régi szolgasága, hanem a kegy, bocsánat s irgalom forrása. Szent Szív légy áldva! Ne cskak ezt az éneket, de magát a Jézus Szíve-tiszteletet is tanítsuk meg gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők se veszítsék el soha a reményt, mely mindig ott van Istenünknél. Hogy ebben a templomban se maradjon abba soha a Jézus Szíve-tisztelet. Ha már mi nem is leszünk itt, gyermekeink, unokáink zengjék tovább szent énekeinket, és dícsérjék Jézus Szent Szívét – mindig tanítva arra a következő nemzedéket.

Először magunkban /Mt 10,7-13/

Jézus a mennyek országa örömhírével küld minket az emberek közé. Elsősorban azonban nekünk kell megéreznünk, hogy a mennyek országa valóban nekünk „készült”, és hogya az ott lévő öröm és boldogság nem hasonlítható semilyen földi örömhöz, vagy boldogsághoz. Úgy kell mindezt hirdetnünk, hogy az emberek – vagyis a körülöttünk élők – minél jobban vágyódjanak oda. Ne csak halljanak-, tudjanak a mennyországról, de minél jobban vágyódjanak oda.

Ehhez azonban kell, hogy mi magunkban is felkeltsük ezt a szent vágyat. Ezen a mai napon szentelhetnénk egy kicsit több időt annak, hogy elgondolkozzunk azon a végtelen és véget nem érő boldogságon, melyet Isten készített számunkra. Keltsük fel először magunkban ezt a vágyat, hogy másokban is felkelthessük.

Miserend és hirdetések - Évközi 10. vasárnap

Évközi idő tizedik vasárnapja

Ezen a mai vasárnapon egy újabb gyönyörű imádságot tanít meg nekünk Egyházunk. Így imádkoztunk: „Istenünk, add meg, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és irányításoddal a jót meg is valósítsuk” – azaz Egyházunk bölcsességre tanít. Hisz mindannyian tudjuk, hogy az a bölcs ember, aki minden helyzetben felismeri a jót, amit meg kell tenni, és azt is választja, meg is teszi. Aki tudását fel tudja használni lelke érdekében.

A Szentírás egyik része, a Bölcsesség könyve azonban nem csak a bölcsekről, de a velük ellentétben álló „esztelenről” is ír: „Az igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket. Az esztelen szemében úgy látszott, hogy meghaltak... Ők azonban békességben vannak.” S talán éppen a mi életünk, keresztények élete az, amely sokszor igyekszik meghalni a világnak. Vasárnapi, sőt hétköznapi pihenés helyett templomba jövünk, templomba fáradunk, igyekszünk megvetni a világ kínálta bűnt, az Istenre és az ő házára „pazaroljuk” időnket, energiánkat, anyagi javainkat – ahelyett, hogy magunkra fordítanánk azt. Ez az világias emberek szemében valóban olyan, mintha nem is lennénk élők, normálisak. De éppen ez bizonyítja, hogy mi hozzá, Istenhez tartozunk. És egyben azt is, hogy megvan bennünk legalább egy kis mértékben Isten bölcsessége – mely igaz, sokaknak balgaság, de nekünk örök életet ad.

Ezt tanuljuk meg e mai napon, az elkövetkező héten: Isten sugallatát követve helyesen gondolkodni, és irányításával a jót megvalósítani.

A bölcselő - Szent Jusztinusz

Mai szentünk, Szent Jusztinusz egy nagyon okos és művelt ember volt. Magas szinten filozófiát (bölcsészetet) – népiesen így mondhatjuk: puszta emberi okoskodást tanult. Nagy tudásával azonban hamar rájött: a legnagyobb bölcselők válaszai sem elégítik ki teljesen az élet legfőbb és legkomolyabb kérdéseit. Így talált rá Istenre, Krisztusra s a kereszténységre, melyben megértette az élet értelmét, lényegét és legfőbb célját.

Ma, Szent Jusztinusz vértanú emléknapján adjunk hálát Istenünknek, hogy mi éppen abba a keresztény tanításba és életbe születtünk bele, mely igazi értelmet és tökéletes célt ad életünknek.

Szentháromság vasárnapja

Talán többen ismeritek – főleg a fiatalok közül – a híres kalandort, írót, hegymászót, Bear Gryllst – aki nem mellesleg hívő keresztény ember is. Főleg a Discovery Channel nevű televízióadón vetítik A túlélés törvényei c. sorozatát. Ez az ember rengeteg világrekordott megdöntött már: 23 évesen, a legfiatalabb brit hegymászóként jutott fel a Mount Everest csúcsára, jetskivel megkerülte az Egyesült Királyságot, elsőként szelte át egyedül a fagyos észak-atlanti óceánt egy nyitott, felfújható csónakban, motoros ernyővel elsőként repült át a Mount Everest fölött, vagy éppen különleges túlélési technikákat mutatott be a föld legveszélyesebb helyein. Bár nem minden helyzet úgy valós, ahogy a filmekben bemutatják, a lényeg mégis igaz: ez az ember, Bear Grylls keresi az újabb és újabb kihívásokat, s mindent megtesz, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából. De mi köze ennek e mai naphoz, e mai szentmiséhez?

„Isten megismerése, hitünk titkainak megismerése hasonlít a hegymászó kísérleteihez” /Horváth István Sándor/. Mi is, ha nem is fizikailag, de lelkiekben sokszor próbálkozunk megmászni egy-egy komolyabb hegyet, mikor vasárnapról vasárnapra, vagy talán napról napra el-elmélkedünk hitünk, vallásunk, Istenünk egy-egy titkán. Mikor próbáljuk megérteni a hitigazságokat, üdvösségünk történetének eseményeit, vagy éppen életünk történéseit, olyankor mi is – mondhatjuk így – hegyet mászunk, küzdünk a saját elménkkel, akaratunkkal, hitünkkel. És talán a legnehezebben meghódítható és elérhető csúcsnak a Szentháromság titka tűnik – az a titok, melyet éppen ma ünneplünk. Mert valóban az emberi értelem számára érthetetlen: hogyan lehet egy Isten, aki mégis három személy? Különböző egyházatyák, hittudósok próbálták példákkal megközelíteni, érthetőbbé tenni ezt a hittitkot, de van egy pont, amelytől nem tudunk tovább jutni.

Van azonban egy fontos kulcs a Szentháromság -  nem is megértéséhez - inkább megsejtéséhez. Szent János apostol csodálatos kijelentése ez, amely így szól: “Isten a szeretet.” A keresztények azért hisznek a háromságos Istenben, mert hiszik, hogy Isten a szeretet! És itt kell gondolkodnunk: Ha Isten a szeretet, akkor valakit szeretnie kell. Olyan nincs, hogy a semmi szeretete, szeretet, amely senkire sem irányul. Ezt tudva pedig magától értetődően jön a kérdés: de kit szeret Isten, ha Őt szeretetnek nevezzük?

Elsőre talán azt mondhatnánk, hogy minket szeret! De tudjuk, hogy az ember csak néhány millió éve létezik. Kit szeretett Isten, amikor még nem volt ember? Nem lehet, hogy Isten csak egy adott időponttól kezdett el szeretni. Ő nem változhat.

Adhatnánk egy másik választ is, azt, hogy mielőtt minket szeretett, szerette a kozmoszt, a világmindenséget. De az univerzum is csak néhány milliárd éve létezik. Akkor kit szeretett Isten a világ létezése előtt, ha Őt szeretetnek nevezzük?

Végsősoron pedig azt sem mondhatjuk, hogy Isten Önmagát szerette, mert az önszeretet nem szeretet, hanem egoizmus, vagy ahogy a pszichológusok nevezik, nárcizmus.

Így nem marad más, mint amit a keresztény kinyilatkoztatás válaszol erre a kérdésre: Isten a szeretet, mert Ő örökké a Fiúban van, az Igében, akit azzal a végtelen szeretettel szeret, aki a Szentlélek. Minden szeretetkapcsolatban – így elsősorban az Istennél is – három személy van jelen, tanít minket Szent Ágoston – ahogy arról már többször elmélkedtünk: az, aki szeret; az, akit szeretnek; s a szeretet, amely egyesíti őket, vagy más szóval: maga a Szeretet.

Ezeken elgondolkodva, elmélkedve talán egy kicsivel többet sejtünk már az Isten szeretetéből, s a Szentháromság megfejthetetlen, felfoghatatlan titkából. Talán egy kicsit feljebb jutottunk a Szentháromság hegyén, bár a csúcsot itt a földön sosem érhetjük el. De most is újra elmondhatjuk: nagy dolgokról keveset tudni is sokat jelent. A Szentháromság végtelen nagyságából mi már sejtünk egy keveset, egy kicsit feljebb jutottunk a Szeretet hegyén. De reméljük, ez a kevés elég lesz ahhoz, hogy általa jobban szeressük Istent, s így eljussunk hozzá oda, ahol már nem sejteni fogjuk a végtelen szeretet, de mindenki a maga teljességében befogadja, megtapasztalja, és egy örökkévalóságon át élni fogja azt. Erre vágyódjunk, ezért éljünk, ezért szeressük Istent, s egymást egyaránt.

Bear Grylls tanúságtétele - kattints a videóra.