Miserend és hirdetések - évközi 23. vasárnap

Évközi idő huszonharmadik vasárnapja

Tapasztalatból tudjuk, hogy a választások előtt a politikusok szinte mindent megtesznek azért, hogy minél többen válasszák meg őket. Különböző ígéreteket tesznek, amelyek sokszor megvalósíthatatlanok, nem reálisak… De mégis beígérik ezeket a változásokat, hogy megkapják a szavazatot, hogy megnyerjék az embereket. Megtesznek mindent, mondanak mindent, hogy az emberek őket kövessék.

Jézust nagy népsokaság követte – olvastuk az imént… Ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Tökéletes ellenkampány, tökéletes beszéd arra, hogy senki se kövesse őt, tökéletes módszer, hogy mindenki elhagyja, hogy a nagy népsokaság helyett a magány legyen a társa. Ígérgetések, mézes madzag helyett szinte teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan követelményekkel rukkol elő. Miért? Nem akarta, hogy kövessék őt az emberek?

Beszélhetnénk most arról, hogy a szemita nyelvekben – amelyet Jézus is beszélt – nem lehet másképp kifejezni azt, hogy az egyiket kevésbé szeretni – a másikat meg jobban, ezért használja Jézus azt a szókapcsolatot, hogy szeretni – gyűlölni. De talán nem ez a fontos. A lényeg, amit Jézus mondott, hogy Istent kell az első helyre tenni életünkben. Mi hívők talán azt is mondjuk, hogy: jó, ott van Isten, az első helyen. De hogy valóban ott van-e, azt igen könnyen megtudhatjuk. Csak kérdezzük meg magunktól, naponta mennyi időt szánunk Istenre, s a vele való kapcsolatunkra. A múltkor a statisztikákról beszéltünk – most talán abban is kifejezhetjük mindezt. Egy-egy napunkból mennyi jut Istenre? így könnyen rájövünk: ott van-e az első helyen.

Ma Jézus arra tanít, hogy nem kell mást gyűlölni. Csak Istent igazán szeretni.

Elsőpéntek

Melyikünk tudja megszámolni, hanyadik elsőpénteki szentmisén van itt? Persze nem a szám a fontos, nem a mennyiség, sokkal inkább a kitartás és a rendszeresség. Az, hogy – Isten kegyélméből és élve azzal – ma is itt vagyunk, ezen az egyszerű elsőpénteki szentmisén. Hogy ma is meghallottuk Isten hívó szavát, s leküzdöttünk minden kisebb-nagyobb akadályt, hogy ide eljussunk. Gyönyörűen fejezi ki ismert énekünk: „Jézus Szíve, add, hogy mindig szeresselek jobban, - ha ér bőség, ha ér ínség, jó és rossz napokban.” Hányszor voltunk már testi-lelki bőségben, hányszor volt már jó ill. rossz napunk? S mégis eljöttünk. Az igazán hívő megtartja hitét minden helyzetben.

Ez a mai elsőpéntek is ehhez adjon újra erőt, hitet és szeretetet. Hogy kitartsunk a jóban.

Előbb majd utóbb /Lk 5,1-11/

Péter és társai profi halászok voltak, mégis sikertelen volt az egész éjszakai halászásuk. S mikor már fáradtan és csalódottan mosták hálóikat, Jézus belépett Péter bárkájába, s onnan tanította a népet, onnan prédikált. De Péter nem küldte őt el, nem dobta ki a bárkából. Jézus pedig meghálálta mindezt: ahogy befejezte a tanítást, kivitte a halászokat a tengerre, és hallottuk, mennyi halat fogtak...

Fülünkben csenghetnek Jézus – egy más helyen mondott – szavai: Keressétek előbb Isten országát, és akkor, aztán minden szükségest megkaptok. Legyen ez az evangélium is erre példát adó: Mindenekelőtt fordítsunk időt és energiát Istenre, s akkor ő maga segít nekünk minden más dolgunkban.

Szentföldi Palóc Zarándoklat 2015 - 2. rész

Egy évvel ezelőtt Szentföldön jártunk... Így emlékezünk vissza...

2. rész

Szentföldi Palóc Zarándoklat 2015 - 1. rész

Egy évvel ezelőtt Szentföldön jártunk... Így emlékezünk vissza...

1. rész

Temetési

Tegnap és tegnapelőtt ünnepeltük Szent Ágoston illetve Szent Mónika emléknapját. S hogy mi közük nekik ehhez a temetési miséhez?

Történt, mikor Szent Ágoston és Mónika távol hazájuktól, Olaszországban voltak. Szent Mónika halálosan megbetegedett. Mikor már biztos volt, hogy csak néhány órája van hátra, Ágoston az ő testvérével azon tanakodott, hogy ha édesanyjuk meghal, hogyan viszik vissza holttestét hazájukba Afrikába, hogy ott temesség majd el. Meghallotta ezt Mónika, és így szólt: "Halálom után ne törődjetek már testemmel. Csak arra kérlek titeket, majd az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam."

Éppen ezt tesszük mi is – most is. Zoltán rokunk, barátunk testét már eltemettük, s most megemlékezünk róla az Úr oltáránál – a szentmisében. Máshogy már nem, de így még segíthetünk elhunyt szeretteinken. Erre adjunk most példát egymásnak, különösképpen gyermekeinknek, hogy ha már mi nem leszünk, értünk is legyen, aki imádkozik.

Miserend és hirdetések - Évközi 22. vasárnap

Évközi idő huszonkettedik vasárnapja

Tegnap Szliácson (Sliač) voltam egy nemzetközi repülőnapon. Mindenkinek tudom ajánlani – még ma is (2016. augusztus 28. – vasárnap) egészen este hat óráig sűrű és érdekes programokat kínálnak a szervezők. Amit azonban meg szeretnék osztani veletek, az egy egészen apró és látszólag jelentéktelen dolog. Sok ország légierője képviselte magát, amelyek közül egyre lettem különösen figyelmes, pontosabban az egyik flotta címerére. Ugyanis ez a latin felirat állt benne: Nihil sine Deo – magyarul Isten nélkül semmit. Mint kiderült, az erdélyi 71. Légi Flotta címere ez. És utánaolvastam: 70 évig ez volt nem csak a légierő, de az egész Román Királyság jelmondata. Nihil sine Deo – Isten nélkül semmit.

Egy olyan világban élünk, ahol egy ilyen kijelentés már nem kaphat közelismerést. Jól bizonyítja ezt az a tény is, hogy egyesek vissza szerették volna állítani ezt a mottót Románia jelmondatává, de a román parlament ezt nem szavazta meg. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy az Isten és az Istenhit az mindenkinek csupán a privát ügye: az nem közügy. Pedig éppen a mai nap könyörgése tanítja: „Istenünk, te vagy minden jónak a forrása”. A jót pedig minden ember: hívő és nemhívő egyaránt keresi, élvezi és szereti. De minden jó Istentől származik, ő minden jónak a forrása, mert ő maga az örök és végtelen Jóság. S mivel minden közösség élvezi az Istentől származó jót, az Isten és Istenhit igenis közügy marad, míg világ a világ. Pedig sokan és sokszor úgy érzik, nincs szükség Istenre. Vagy legalább is nincs rá mindig szükség. Mégis van, ahol megmaradt ez a jelmondat, ahol úgy gondolják, nem csak néha, de mindig és mindenben szükség van Istenre. Ott, ahol az ember igazán tudatosítja: élete mindig csak egy hajszálon függ. Egy MIG-21-es vadászgépben ülve több mint 2000 km/h sebességnél valóban tudatosítja az ember: az élet egy pillanaton múlik, és Isten nélkül minden odaveszhet.

Sokszor mi is csak akkor fordulunk őszintén Istenhez, amikor már nagyon közel érezzük a bajt, a veszélyt. Pedig milyen bizonytalan már az is, hogy holnap reggel felébrdeünk-e még. Isten nem riogat, de mindig figyelmeztet. Nem fenyeget, de mindig szól. Nihil sine Deo – ez lehetne a mi jelmondatunk is, mert keresztényként tudjuk: Isten nélkül semmit, de Istennel együtt mindent megkapunk, amit szeretnénk, amire vágyunk, amiért élünk. Így repüljünk – mindig Istennel és szeretteinkkel – örök boldogságunk felé.