Hasonlatosság /Lk 6,39-42/

„Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint mestere” – hallottuk az evangéliumban. A mi tanítónk, mesterünk nem más, mint Jézus Krisztus. Ha tehát tökéletesek szeretnénk lenni, teljesen Jézusra kell hasonlítanunk.

Azonban hányszor gondoljuk úgy, hogy szinte már tökéletesek vagyunk? Hogy talán semmi komolyabb bűnünk sincs, mindenben igyekszünk, senkinek rosszat nem csinálunk stb... De ilyenkor kérdezzük meg magunktól: vajon mennyire hasonlítunk Jézus Krisztusra? Milyenek lettek azok az emberek, akik Jézussal találkoztak, és milyenek azok, akikkel mi naponta találkozunk? Talán nem is kell mondani, hogy ha annyira közel lennénk Istenünkhöz, mint mesterünk, akkor máshogy nézne ki családi-, baráti környezetünk.

Van mit tanulnunk tőle – de ehhez az első lépés az alázatosság. Ebben igyekezzünk a legjobban.

Kisboldogasszony

“Ma ünnepeljük, hogy közénk / születtél, és emlékezünk, / hogy mily dicső törzsről fakadsz, / s úgy jössz világra, mint a fény. // Teáltalad mi, földiek, / így lettünk egyben égiek; / nemes békédre békülünk, / bár nem fogjuk fel titkodat.”

Csodálatos Mária himnuszunk szavai hirdetik meg e mai nagy ünnepet, mely számunkra, kovácsiak számára még fényesebb, még mélységesebb, még nagyobb jelentőséggel bír, mivel új templomunk titulusa éppen ezt a nevet viseli: Kisboldogasszony templom. És mindezt szemünk előtt tartva szenteljük meg mi is a lehető legtökéletesebb módon ezt a napot – szentmisével, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére, és Isten nagyobb dicsőségére mutatunk be.

Ahogyan oltárképünk szemlélteti, egy igen régi eseményre emlékezünk. Hitünk azonban hangoztatja: de mi nem csupán emlékezünk. Hisz mit érne pusztán egy emlékezés, ha nem lenne hatással, befolyással a mi életünkre? Mit használna az érzelgősség, ha gondolataink, tetteink régiek maradnának? Nem, mi tudjuk, csak akkor van értelme a Szűz Mária születésére való emlékezésnek, ha abból tanulva és erőt merítve gondolkodásunk, hitünk, életünk megújul. Ha felismerjük Szűzanyánk születésében megváltásunk hajnalhasadását, tehát azt, hogy az emberiség megváltása éppen az ő személyéből indul ki – s naponta hálásak leszünk neki ezért. Hogy ha ezentúl még jobban törekszünk arra, hogy mindnyájan újjászülessünk az örök életre – éppen Szűzanyánk közbenjárása által. Ha megtanuljuk Szűzanyánktól az igazi béke terjesztését, továbbadását. Ha bármely betegségben vagy szomorúságban erőt tudunk meríteni ebből a mai ünnepből. Ha Szűzanyánkat fogjuk kérni elhunyt szeretteink mennybejutásáért. Ezekért fogunk imádkozni néhány perc múlva a közös könyörgésekben. Bátran, és szívünk legmélyéből válaszoljunk majd e fohászokra: Kérünk téged, hallgass meg minket! Kérjük Kisboldogasszonyunkat, hogy ne csak ma emlékezzünk, de minden nap erőt, példát szerezzünk az ő mai ünnepéből.

„Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek.
Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek” – hangzik el ma ajkunkról az ének. E szép ünnepet átélve mutassunk valóban vidámságot, nyájasságot, azaz kedvességet úgy Istennek, a Szűzanyának, valamint a velünk élő embereknek.

Miserend és hirdetések - évközi 23. vasárnap

Évközi idő huszonharmadik vasárnapja

Tapasztalatból tudjuk, hogy a választások előtt a politikusok szinte mindent megtesznek azért, hogy minél többen válasszák meg őket. Különböző ígéreteket tesznek, amelyek sokszor megvalósíthatatlanok, nem reálisak… De mégis beígérik ezeket a változásokat, hogy megkapják a szavazatot, hogy megnyerjék az embereket. Megtesznek mindent, mondanak mindent, hogy az emberek őket kövessék.

Jézust nagy népsokaság követte – olvastuk az imént… Ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Tökéletes ellenkampány, tökéletes beszéd arra, hogy senki se kövesse őt, tökéletes módszer, hogy mindenki elhagyja, hogy a nagy népsokaság helyett a magány legyen a társa. Ígérgetések, mézes madzag helyett szinte teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan követelményekkel rukkol elő. Miért? Nem akarta, hogy kövessék őt az emberek?

Beszélhetnénk most arról, hogy a szemita nyelvekben – amelyet Jézus is beszélt – nem lehet másképp kifejezni azt, hogy az egyiket kevésbé szeretni – a másikat meg jobban, ezért használja Jézus azt a szókapcsolatot, hogy szeretni – gyűlölni. De talán nem ez a fontos. A lényeg, amit Jézus mondott, hogy Istent kell az első helyre tenni életünkben. Mi hívők talán azt is mondjuk, hogy: jó, ott van Isten, az első helyen. De hogy valóban ott van-e, azt igen könnyen megtudhatjuk. Csak kérdezzük meg magunktól, naponta mennyi időt szánunk Istenre, s a vele való kapcsolatunkra. A múltkor a statisztikákról beszéltünk – most talán abban is kifejezhetjük mindezt. Egy-egy napunkból mennyi jut Istenre? így könnyen rájövünk: ott van-e az első helyen.

Ma Jézus arra tanít, hogy nem kell mást gyűlölni. Csak Istent igazán szeretni.

Elsőpéntek

Melyikünk tudja megszámolni, hanyadik elsőpénteki szentmisén van itt? Persze nem a szám a fontos, nem a mennyiség, sokkal inkább a kitartás és a rendszeresség. Az, hogy – Isten kegyélméből és élve azzal – ma is itt vagyunk, ezen az egyszerű elsőpénteki szentmisén. Hogy ma is meghallottuk Isten hívó szavát, s leküzdöttünk minden kisebb-nagyobb akadályt, hogy ide eljussunk. Gyönyörűen fejezi ki ismert énekünk: „Jézus Szíve, add, hogy mindig szeresselek jobban, - ha ér bőség, ha ér ínség, jó és rossz napokban.” Hányszor voltunk már testi-lelki bőségben, hányszor volt már jó ill. rossz napunk? S mégis eljöttünk. Az igazán hívő megtartja hitét minden helyzetben.

Ez a mai elsőpéntek is ehhez adjon újra erőt, hitet és szeretetet. Hogy kitartsunk a jóban.

Előbb majd utóbb /Lk 5,1-11/

Péter és társai profi halászok voltak, mégis sikertelen volt az egész éjszakai halászásuk. S mikor már fáradtan és csalódottan mosták hálóikat, Jézus belépett Péter bárkájába, s onnan tanította a népet, onnan prédikált. De Péter nem küldte őt el, nem dobta ki a bárkából. Jézus pedig meghálálta mindezt: ahogy befejezte a tanítást, kivitte a halászokat a tengerre, és hallottuk, mennyi halat fogtak...

Fülünkben csenghetnek Jézus – egy más helyen mondott – szavai: Keressétek előbb Isten országát, és akkor, aztán minden szükségest megkaptok. Legyen ez az evangélium is erre példát adó: Mindenekelőtt fordítsunk időt és energiát Istenre, s akkor ő maga segít nekünk minden más dolgunkban.