Hallhattuk a mai evangéliumban, hogy Jézus újra csodát tett. De azt is már megfigyelhettük, hogy ő nem szórja a csodákat „csak úgy“, mikor épp kedve szottyan, sőt akkor sem, amikor kifejezetten kérik, várják az emberek. Csak akkor mutat csodajelet, ha valami nagyon nagy, nagyon fontos dologról van szó.
Most tehát miért tesz csodát? Mi itt az a „nagyon fontos dolog”? Maga Jézus válaszol erre: „De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, s az első hal szájában találsz egy pénzdarabot s add oda nekik.“
„Hogy meg ne botránkoztassuk őket”… Botránkoztatás… azt jelenti, hogy valami olyan rosszat teszünk, amin a másik megütközik. Nagy bűn ez, hisz Jézus egy más helyen így szól erről a bűnről: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.” /Lk 17,1-2/
Erős, kemény szavak ezek, szeretett testvéreim! Ezért érdemes minimum elgondolkodni saját magunkon, kicsit magunkba nézni, hogy nem botránkoztattunk-e meg valakit szavainkkal, tetteinkkel, vagy esetleg mulasztásunkkal… mert ez nem valami kicsiség, jelentéktelen dolog, ha maga Jézus is ilyen kemény szavakkal jellemzi. De nem csak Jézus foglalkozik ezzel a témával. Hasonlóan ír Szent Pál is: „Ne adjatok okot a botránkozásra” /1Kor 10,32/, vagy másütt: „Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik.” /Róm 14,21/
S mi másra hallgatunk, ha nem a Szentírásra? Ki másra, ha nem Istenre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése