Nagyboldogasszony

„Örömmel tölt el a szentek gyülekezete, 

mert látom ezt a boldog és lelkes közösséget, 

amely a Szent és Istenszülő mindenkor Szűz Mária hívására 

készséges szívvel gyűlt itt egybe.”

Krisztusban szeretett testvéreim! Alexandriai Szent Cirill ezekkel a szavakkal köszönti a híveket az egyik beszédében. De legyenek ezek a szavak érvényesek a mi közösségünkre is, ránk, akik ma itt összegyűltünk. Legyünk boldog és lelkes közösség, mert Isten is azt szereti, ha boldogok vagyunk, s így dicsérjük őt. Ma összegyűltünk, hogy külön köszöntsünk valakit. Valakit, de nem akárkit: Egy Asszonyt, aki áldottabb minden asszonynál, egy Szüzet, aki szentebb minden szűznél, egy embert, aki nagyobb, hatalmasabb minden embernél. S ez az Áldott, ez a Szűz, ez a Hatalmas a mai evangéliumban szolgálónak nevezte magát. Szolgálónak, aki magát az Isten hordozta méhében.

Képzeljük el most a mai evangélium eseményeit: Szűz Mária közvetlenül az után, hogy fogant a Szentlélektől, sietve elindult Erzsébethez. De ne gondoljuk, hogy ez csak egy rövid út volt Názáretből Erzsébethez. Ez a 140 km-es út volt, ami 3-4 napig tartott. El tudjuk képzelni azt az óriási örömöt, mely a Szüzet, de egyben Anyát hajtotta? Képzeljük el azt a boldogságot, hogy maga Isten, az emberiség Megváltója és Üdvözítője, akire az ősatyák évezredeken keresztül vártak, az ő méhébe szállt le. Képzeljük el ezt a hatalmas eseményt! Képzeljük el Mária örömét!

Krisztusban szeretett testvéreim!

Lehet, valamit fel tudunk fogni belőle, lehet, nem, de egy pár perc múlva mi is ugyanúgy magunkba, a testünkbe s lelkünkbe fogadhatjuk ugyanazt az Istent, a Megváltót és Üdvözítőt, ki legelőször Szűz Máriánál szállt meg. Ezért van a szentmise központjában az áldozás, mert az Isten, akit itt a kenyér és bor színében látunk, akihez imádkozunk, akit imádunk, és akit Szűz Mária fogant, Ő jön hozzánk, szó szerint belénk. Talán naponta áldozunk, de oly kevésszer, s akkor is még csak nagyon kis mértékben éljük át ezt a boldogságot.

Azonban higgyük el, Mária élete, viselkedése, szentsége, öröme nem utánozhatatlan, nem egy a magasságokban tátongó elérhetetlen példa. Mert kétezer év keresztényi tapasztalata igazolja, hogy Mária élete nagyon is megvalósítható példa lett minden generáció számára. Milliónyi szent bizonyította és napjainkban is bizonyítja, hogy lehet ma is szentül élni.

60 évvel ezelőtt, augusztus 14-én meghalt Maximilian Kolbe atya az auschwitzi koncentrációs táborban, miután egy családapa helyett vállalta a halált. Ő mindig odaadó szeretettel fordult a Szűzanyához, s imádkozott azért, aki kivégezte őt. Honnan volt ennyi lelki ereje és szeretete? Ha meghallgatjuk mindennapi Mária imádságát, talán megtudjuk: „Segíts, ó Szeplőtelen Szent Szűz, hogy minden munkámmal és személyes áldozatommal téged dicsérjelek, és add, hogy érted éljek, dolgozzam, szenvedjek és meghaljak”

Ha hozzá fordulunk, s igyekszünk követni az ő életpéldáját, hasonló örömben, dicsőségben lesz részünk, mint amilyet ő élhetett át.