Talán furcsa neve van mai szentünknek: Aranyszájú Szent János. Furcsa, de gondolhatjuk, miért illeti Egyházunk ezt a püspököt és egyháztanítót ezzel a jelzővel. Az aranyszájú melléknevet kiváló szónoklatai, igehirdetései, prédikációi miatt érdemelte ki.
Vajon miben rejlett beszédének ékessége, mivel nyert meg annyi sok eltévelyedettet Istennek? A mai zsolozsmában, az Egyház hivatalos imájában ő, Aranyszájú Szent János ír s írja le, mi a legfontosabb az életében, mitől bízik annyira Istenben: „Ha az egész föld megremeg is, én az én Uram levelét tartom a kezemben. Olvasom tartalmát, ez nekem várfalam és biztonságom. Felolvassam nektek is? Így szól: Én veletek vagyok mindennap a világ végéig. /Mt 28,20/”
A Szentírás volt a mindene. Minden beszédében a Szentírás szavaival argumentál, magyaráz, azt veszi alapul, arra támaszkodik, abból indul ki és annak ígéreteihez jut el. A Szentírás minden egyes szavát komolyan vette, azt hirdette és az szerint élt.
Ma, az ő ünnepén helyénvaló a kérdés: Vajon mi mennyire vesszük komolyan a naponta hallott isteni szót? Mennyire befolyásol az minket? Nem megy csak be az egyik fülünkön, s ki a másikon? Aranyszájú Szent János közbenjárását kérjük ma: Kérd értünk az istent, hogy adjon nekünk fogékony szívet szavának megértésére és megvalósítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése