...a tanév kezdetén

Egyszer egy harmadikos kisfiú, akit Petinek hívtak, otthon könyökölve ült az asztalnál és egy kis füzetbe írt valamit. Az anyukája mellette volt és épp ruhákat vasalt. Kíváncsi volt, mit ír a fia. Meg is kérdezte tőle. Peti így válaszolt: szeretnék sok jót tenni, így most írom össze a jócselekedeteket, amiket tehetnék. Ha látnám, hogy valaki fuldoklik – írta a fiú -, azonnal vízbe ugranék, hogy segítsek neki. Az égő házból kimenteném a gyerekeket. Ha földrengés lenne, nem félnék attól, hogy  a romok közé menjek és kimentsek valakit… Ekkor az anyukája így szólt Petihez: Kisfiam, kérlek, vidd ki a szemetet a kosárból. De anyu – szólt Peti –, nem látod, hogy esik az eső? Most nem lehet, mert akkor vizes leszek…

Biztos már mondták nektek szüleitek, tanáraitok, hogy jók legyetek. De ilyenkor senki nem vár el tőletek valami erőtökön felüli teljesítményt, vagy csodát. Ismernek titeket. Ismerik a hibáitokat, de egyben a tehetségeteket is. Tudják, hogy nem vagytok tökéletesek, de azt is tudják, képesek vagytok megtenni azt a sok kis jót, amire van lehetőségetek az osztályban, az udvaron, az órán és a szünetben. Ma, amint a szentmise elején is hallottuk, egy szentre emlékezünk. Egy olyan szentre, aki 14 évvel ezelőtt még élt. Tehát néhányatoknak, mondjuk nektek, kilencedikesek, még kortársa is volt, egy időben élt veletek. S ez a szent asszony, kalkuttai boldog Teréz, vagy ismertebb nevén Teréz anya sokszor mondogatott magában és magának, de hangosan is, másoknak is egy mondatot, amely így szólt: „Nem kell nagy dolgokat tenni. Hanem kis dolgokat nagy szeretettel.”

Kedves diákok, kedves tanárok, szülők, nagyszülők, Krisztusban szeretett testvéreim. „Nem kell nagy dolgokat tenni. Hanem kis dolgokat nagy szeretettel.” Nem kell fuldoklókat kimentenünk, hanem talán csak fel kell venni az osztálytársamnak a tollát a földről, csak köszönnöm kell az idősebbnek, csak türelmesen kell szólnom a nem éppen jó viselkedés láttán is, csak példát kell adnom jószívűségemmel a gyermekemnek, csak nem kell a másikról a rosszat mindenkinek szétkürtölnöm.

Ezek látszólag nem nagy dolgok, de ha szeretettel, krisztusi nagy szeretettel teszem meg őket, nagy dologgá válnak. Mert egy életben legfeljebb egy embert tudok kimenteni az égő házból, de milliószor tudok apró örömet szerezni a padtársamnak, a kollégámnak, a szüleimnek.

Erre oktatnak, tanítanak minket szentjeink, de legfőképp a szentek Szentje, maga az Isten. Ebben a tanévben sem „…kell nagy dolgokat tenni. Csupán kis dolgokat nagy szeretettel.”