A török időkben sok magyar került török fogságba. Ebből a fogságból csak azok szabadulhattak, akikért az otthoniak váltságdíjat fizettek ki. A foglyoknak csak havonta egyszer osztották ki a leveleket. Remegve várták, hátha elküldik értük a váltságdíjat.
Történt, hogy egy tiszt olvasta föl a leveleket:
- Feleséged jól van, egészséges.
- Váltságdíjat nem küldött?
- Nem bizony!
A másiknak szóló levélben ez állt:
- Lányunk férjhez megy, és házat kell építeniük. Ezért nem tudok váltságdíjat küldeni.
- Hát velem már nem is törődnek?! - sóhajtott a fogoly.
Egy szegény öreg is levelet kapott. Ő nem is gondolhatott váltságdíjra, mert csak a felesége élt már és nagyon szegények voltak. A felesége levelében viszont ez állt:
- Drága öregem! Mióta elvittek, szemem nem száradt ki a könnyektől. Nem tudok nélküled élni. Másképp nem tudtam váltságdíjat küldeni, csak úgy, hogy eladtam mindenünket, még a kis házunkat is. Nem baj ha semmink, még házunk sincs, csak te légy velem. Küldöm a váltságdíjat.
Micsoda öröm lehetett ez az öregember számára...
November 1.-8. ugyanez a kis történet elevenedik meg a tisztítóhely foglyainak az életében. Nyolc napon keresztül levelet kapnak tőlünk, szeretteiktől. Mennyire várják ezt a napot, de milyen sokan csalódnak közülük, ha mi csak azt írjuk nekik:
- Ma gondoltunk rátok, rendbehoztuk sírjaitokat, gyertyát gyújtottunk, koszorút vittünk...
- Csak ennyit? -kérdik. Váltságdíjat nem küldtetek?
Teljes búcsút nyerhetünk 8 embernek 8 napon keresztül. Rajtunk múlik, elküldjük a váltságdíjat...
 |
| Az ipolybalogi temető 2011. november 1-jén |
A feltételek:
- Az adott napon (amikor búcsút akarunk nyerni):
* temetőlátogatás
* a temetőben imádkozni az elhunytakért
* Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség a szentatya szándékára
* szentáldozás
* tartózkodni még a legkisebb bűnöktől is
- A napokban egyszer szentgyónás (egy az összeshez elegendő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése