Tudjuk, ma azt ünnepeljük, hogy Isten elküldte angyalát Máriához, aki hírül adta neki, magának az Istennek lesz az anyja. Ez az egyik szemszöge az ünnepnek, a másik pedig Jézus oldaláról megközelítve: Jézus fogantatását ünnepeljük. Tehát kettős ünnepről van szó: Egy Jézus ünnepről, mert ő fogantatott, és egy Mária ünnepről, mert ő lett édesanyává. De megkérdezhetnénk: Miért éppen így történt ez az egész? Miért éppen Mária? Miért éppen fogantatás a Szentlélektől? Miért éppen megtestesülés? Miért éppen akkor? Sok kérdés felmerülhet bennünk, ha tudomásul vesszük azt az igazságot, hogy Isten bármilyen más módot választhatott volna megváltásunkra, arra, hogy visszaadja az Ádám bűne által elvesztett örök életet.
De az említett összes, és minden hasonló kérdésünkre kapunk választ, sőt, már kaptunk is. Mégpedig a szentmise fő könyörgésében, melyet latinul Collecta-nak hívunk. A dicsőség után így imádkoztunk: „Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön.” Ilyen egyszerű a válasz, kedves testvéreim! Mert Isten azt akarta, mert Isten így akarta. Ez volt az ő terve, melyet meg is valósított. S mi így, több évszázaddal, évezredekkel később is látjuk, tudjuk, milyen jó terv és milyen ró realizáció volt ez. Milyen jó volt, hogy Isten pontosan azokat az embereket választotta ki, akiket kiválasztott. Hogy milyen jó volt, hogy pont akkor történtek meg ezek a dolgok. Azért történt minden úgy, mert Isten úgy akarta. De figyeljünk meg egy embert, aki fontos résztvevője volt ennek a tervnek. Azt, akinek az ünnepét üljük: Szűz Máriát. Megtudta az angyaltól, hogy Istennek mi a terve. Pontosabban csak annyit tudott meg, hogy ő a kiválasztott, aki Istenszülő lesz. És mit kérdezett: Hogyan történik meg mindez? Nem azt kérdezte, hogy miért. Nem azt, hogy miért éppen én. Csak annyit, hogy hogyan lesz majd.
Krisztusban szeretett testvéreim! A mi életünkben is történnek események, melyeket nem mi tervezünk be, melyeket nem mi kezdeményezünk, de melyekre Isten hív, hogy kapcsolódjunk bele, s tegyük az ő akaratát. Istennek naponta terve van velünk, naponta kínálja nekünk az ő lehetőségét, az ő tervét. Nem rajtunk múlik, hogy megvalósul-e, hisz Isten mindig véghezviszi tervét. De rajtunk múlik, hogy teljesítjük-e az ő akaratát. És ezen áll vagy bukik a mi üdvösségünk. Vegyünk példát a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, aki mindig és mindenben az Isten akaratát teljesítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése