Pár perce elkezdtük a húsvéti Szent Három Nap megünneplését. Kedves testvéreim, az év legfontosabb három napja van most. Ebben a szentmisében arra emlékezünk, azt elevenítjük föl, hogy a szenvedésre induló Jézus búcsúestet tart övéivel. Amint halljuk az evangéliumban, ő „vágyva vágyott” erre – évek óta, sőt! Mint Isten az örök idők óta készült erre a vacsorára.
De figyeljük csak meg, mit is csinált Jézus ezen a vacsorán, az Utolsó Vacsorán. Előre tudta, hogy az apostolok elhagyják őt, előre tudta, hogy az egyik még el is árulja, a legmagabiztosabb háromszor megtagadja… tudta, hogy másnap keresztre feszítik… És mit csinál az utolsó találkozón? Ad. Odaad mindent, a legnagyobb ajándékokat adja oda. Végtelen szeretetének jeléül megmossa az apostolok lábát. A hűtlen emberiségnek odaadja a Legméltóságosabb Oltáriszentséget – saját Testének és Vérének szentségét. Az apostoloknak megadja a papi átváltoztató hatalmat, hogy az ő szavaikra bármikor lejön a földre a kenyér és a bor színe alá. Teljesen kiszolgáltatja magát a papoknak! Hisz amikor a pap kimondja: „Ez az én Testem…” – az Isten engedelmeskedik a pap szavának, és lejön a földre. Végül pedig elmondja búcsúbeszédét és az Egyházért könyörög.
Krisztusban szeretett testvéreim! Milyen magatartás ez? A kivégzése előtti estén az Istenember szétoszt mindent, a legnagyobb ajándékokat adja a világnak – nekünk! Mennyi minden történt néhány óra alatt ezen az estén!
Megrendült lélekkel, megkomolyodva és elmélkedve, éppen ezeknek az eseményeknek az átélésével kezdjük el a Szent Három Napot. Legyünk Urunkkal szenvedésében, hogy a feltámadásra ő maga vigyen el minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése