„Az ember olyan, mint a fű, dicsősége,
mint a rét virága.“ Szent Péter apostol, első az apostolok közül,
Krisztus első földi helytartója kiváló helyzetfelismeréssel állapította meg,
hogy minden dicsőség, minden siker, minden hírnév, minden elismerés az emberek
részéről szinte semeddig sem tart. Ahogy az ének is meséli: „Egyszer fenn,
egyszer lenn…”
Ezért
mindig azon legyünk, hogy ne a saját magunk dicsőségét próbáljuk megbecsültetni,
hanem mindennel az Isten dicsőségét építsük, mindent azért tegyünk, hogy Isten
dicsőségét ismerje meg a világ. Mert az övé az egyetlen dicsőség, amely soha el
nem múlik, s amelyet egyszer minden teremtmény – igaz, igazságtalan, jó és
gonosz egyaránt elismer. S ez az egyetlen véget ne érő dicsőség, amelynek majd
mi is részesei lehetünk.
Minden
tettünk végső célja ez legyen: „Mindent
Isten Nagyobb Dicsőségére!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése