2012. július 11., szerda

Visszaemlékezés a Misszió2012-re II.

Kérek mindenkit, aki részt vett a Misszió2012-ben, 
vagy akinek bármilyen élménye maradt azzal kapcsolatban, 
vagy ide, vagy 
az előző missziós bejegyzéshez (ide kattintva) 
megjegyzésként írjon pár sort... 
vagy nyugodtan több sort is. 

Szeretném, ha ez a blog nem a "papé" lenne, 
hanem egész egyházközségünké... :) 

köszönöm

3 megjegyzés:

  1. Hálát adok az Úrnak,hogy a múlt heti missziós héten minden reggel
    részt tudtam venni a közös reggeli imákon,melyeket Mike atya
    segítségével végeztünk a templomban.Missziósaink is mind ott voltak,ha
    tehette,Gyuszi atya is imádkozott velünk.Imáinkban egyenként belefoglaltuk
    hálánkat az Istennek.Mindenki hálát adott valamiért vagy valakiért (pl.
    hála a családért vagy a sikeres érettségiért stb.).Nagyon sokat
    tanulhattunk Mike atyától.Nagy-nagy figyelemmel hallgattuk
    szavait.Minden egyes alkalommal elmondott nekünk egy megtörtént
    eseményt.Egyik reggel "mesélte",hogy a papi szolgálatát
    Spanyolországban kezdte,ott volt két évig.Az ottani tartózkodása alatt
    megismerkedett egy édesanyával,akinek volt egy Carlos nevű fia.Ez a
    fiú korán elvesztette édesapját.Kiváló tanuló volt,még be nem
    következett családjukban a nagy tragédia (édesapja halála). A fiú
    összetört és nagyon megváltozott.Rossz társaságba került,eredményei
    megromlottak majd kipróbálta a kábítószert is (extazint),amely egy
    fiatalnál igen erős hatású és veszélyes.Édesanyjával egy bérlakásban laktak a
    hatodik emeleten.Történt egyszer,amikor édesanyja nem volt
    odahaza,annyira túladagolta magát,hogy nem tudott önmagáról s a "sátán"
    unszolására megpróbálta elhagyni a lakást.Nem találta az ajtót,de
    tudta,hogy mennie kell,így az ablakot választotta.Mivel nem volt
    beszámítható állapotban,nem is gondolt arra,hogy milyen magasan
    laknak.Miközben ugrani készült,betoppant édesanyja,de hiába kérte,hogy
    ne tegye.Megtette.Édesanyja azonnal megpróbált a segítségére sietni,de
    még a lift is akadályozta ebben,ami közben elromlott,így a lépcsőn
    kellet neki ezt a fájdalmas utat megtenni.Egy újabb fájdalom,hogy talán a fiát is elveszítheti.Amíg sírva lefelé
    haladt,folyamatosan a Szűz Anya segítségét kérte,mentse meg a fiát.A
    fiú láb töréssel megúszta ezt a zuhanást.A kórházban volt ideje
    elgondolkodni önmagán.Megváltozott,új életet kezdett
    édesanyjával.Olyan dolgokat kezdett csinálni,amit eddig
    elhanyagolt.Javított jegyein az iskolában,édesanyjával részt vett a
    szent miséken,ministrált,egyszóval megjavult.Milyen "nagy" dolognak
    kell történni ahhoz,hogy az ember megjavuljon,jó útra térjen???Velünk is történnek "rossz" dolgok.Vannak problémáink,de ne féljünk kérni a Szűz Anyát,hogy segítsen!Kérjük bátran,ő mindig
    segít.Ezeket az ima perceket egy-egy kéréssel fejeztük be.Mindenki kért valamit.Missziósaink gyakran azt kérték a Szűz Anyától,hogy sikerüljön a missziózásuk,befogadják őket az emberek s ne utasítsák őket vissza.(Amint hallottuk tőlük,nem így volt,nagyon jól érezték itt magukat,aminek mi csak örülhetünk.)Végül megkaptuk Mike atyától az Úr áldását. Sajnálom,hogy a falunkból csak egy páran vettünk részt ezeken a
    reggeli imákon.Volt,amikor egyedül ültem ott velük a padban.Mégsem
    bántam meg.Sőt.Legközelebb ne halasszunk el egy ilyen
    lehetőséget,menjünk el mindnyájan!Mike atyában egy kiváló lelki vezetőt
    ismerhettünk meg,akinek szavait öröm volt hallgatni.Meg is tudott
    nevettetni minket,de ügyesen kicsalta szemünkből a könnyet is.Ne
    feledkezzünk meg róla imáinkban sem.Ő sem felejt el minket,nagyon
    sokat gondol ránk.Szombatonként,amikor Budapesten vagyis otthon
    tartózkodik,szent misét mutat be értünk.Értünk varbóiakért.Ez egy nagy
    dolog.Viszonozzuk ezt neki! Imádkozzunk érte s a missziósokért!DJK!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  3. Egy kicsit többet Mike atyáról...
    A reggeli imapercek alatt egy kicsit többet megtudtunk az atyáról.Sokat
    "mesélt".Írországban született.Amint már írtam,Spanyolországban kezdte
    papi hivatását, majd hat évig Amerikában volt és csak azután jött
    Budapestre.Mindenkihez kedves,mosolygós atyát ismerhettünk meg
    benne,aki néha úgy mint mi,szomorú is szokott lenni.Próbált minket
    megtanítani arra,hogy ne mutassuk ki azt,ami belül van.Ha valami
    gondunk van,bánatosak vagyunk,azt ne lássa rajtunk senki.Mindig a Szűz
    Anya segítségét kérjük.Ő is ezt tette s teszi állandóan.Láthattuk őt
    napról napra a múlt hét folyamán,hogy amikor csak tehette, ott volt a
    templomban és imádkozott.Sokszor már a reggeli imák előtt,amikor talán
    még aludtunk,ő már ott volt a templomban és még utánna is ott
    maradt.Elárulta ezt is nekünk:nagy álma volt,hogy egyszer
    elutazik a Szentföldre,Jeruzsálembe,ahol még nem járt.Nemrég felkérték
    őt egy lelkigyakorlat vezetőjének.35 papnak fog lelkigyakorlatot
    tartani az egész világból.Hol?Jeruzsálemben.Beteljesedik a nagy álma,3
    hétig egy olyan helyen tartózkodhat,ahová mindig is szeretett volna
    eljutni.Mindnyájunknak van egy álma,talán több is.Tegyünk meg mindent azért,hogy be is
    teljesüljön!Imádkozzunk sokat!Imádkozzunk jól!

    VálaszTörlés