2012.
július 1-jén délután fiatal missziósok érkeztek községünkbe Michael Duffy atya L.C. és Bartha Péter testvér L.C. vezetésével. „Munka misszió”-ként volt
meghirdetve és megszervezve ez az esemény, ami annyit jelent, hogy a 13 fiatal
és vezetőik dolgozni, segíteni jöttek közénk: fizikai munkával, s persze lelki
tevékenységgel támogatták egyházközségünket.
Ahogy
megérkeztek, s befogadták őket a helybéli családok, közös imádság után a már
szépen előkészített (köszönet) focipályára mentünk, ahol a szintén helybéli
ministránsokkal, fiatalokkal fociztak egy kicsit (nagyot).
A
mérkőzés után mind átmentünk a plébánia udvarra, ahol már elő volt készítve a
finom gulyás vacsora (köszönet), s meg volt készítve a kivetítő a foci EB döntő
végigizgulásához.
Másnap
(mint minden reggel) közös imával kezdtük a napot a templomba, amelyre néhányan
a varbóiak közül is eljöttek, s együtt imádkoztak velünk (sajnos ott kép nem
készült – mindig túl álmos voltam). Utána elkezdődött a munka: néhányan az őket
elszállásoló családoknál segítkeztek, mások a plébánia körül kezdték festeni a
kerítést, ismét mások a plébánia udvar beomlott és betemetett pincéjét kezdték
rendbe tenni.
Ebéd
előtt még elimádkoztuk a rózsafüzért, majd a missziósok (akik egyébként 14 és
20 év közötti fiatalok voltak Budapestről) az őket elszállásoló családokhoz
mentek vissza – ahogy utána mesélték – finom és finomabb ebédre.
Délután
kettő órakor naponta játékos angol órát tartottak Mike atyák, valamint a
missziósok, akik a Krisztus Légiója által fönntartott Szent Benedek Óvoda,Általános Iskola és Két Tanítási Nyelvű Gimnázium létesítményben tanulnak (vagy
tanultak).
Később,
mikor már kb. maximum 35 fokra „lehűlt” a levegő, folytatták a már említett
munkát – legfőképp a plébánia udvarán.
Esténként
hat órakor voltak a szentmisék – Varbón, Kovácsiban, Nagykérben, melyeken
egy-egy fiatal tanúságot tett a hívek előtt hitéről – buzdítva őket is hitük
mindenkori megvallására és megélésre.
Minden
este hét órakor volt a várva várt foci a helybeliekkel. Foci után pedig a
tábortüzes (ha idő is engedte) közös vacsora, esti imával.
Rendhagyó
volt a szerdai nap, mikor igazi missziót tartottak: házról házra járták Kovácsi
és Kiskér falvakat – beszélgetésre és imádkozásra invitálva a lakosokat.
Csütörtök délután pedig a munka helyett egy kis ipolyi megmártózkodás volt a
program.
Örülnék,
ha nem csak én írnék a misszióról, hanem bárki, aki olvassa ezt a blogot –
megjegyzésként (ide a bejegyzés alá) leírná a saját tapasztalatait, élményeit a
misszióval kapcsolatban. Legyen az résztvevő, „külső” szemlélő, bárki. Előre is
köszönöm!
Isten
fizesse meg Mike atyának, Péter testvérnek, az összes missziósnak, minden őket befogadónak és jótevőnek szeretetét.
Mindent
Isten Nagyobb Dicsőségére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése