Évközi idő tizennyolcadik vasárnapja

„Kerestek engem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.”

Krisztusban szeretett testvéreim! Többek között ezek a szavak is elhangzottak a mai evangéliumban. A nép, ahogy hallhattuk, elment Jézus után, kereste Jézust, mert hiányzott neki, mert jó volt Jézussal lenni. Persze hogy jó, hisz jó volt őt hallgatni – szépen beszélt, mert, ahogy a múlt héten olvastuk, enni adott a népsokaságnak, jóllakatta őket.

S mikor végre megtalálják Jézust, ő mint ha nem örülne, hogy az embereknek szükségük van rá.

Krisztusban szeretett testvéreim! Eljöttünk ma ide, az Isten házába, a templomba. Azért jöttünk, mert – mint a nép az evangéliumban – Jézust keressük, mert vele akarunk lenni, találkozni, beszélgetni, mert Isten akarjuk kérni. Azért jöttünk el ma ide, mert Istent akarjuk kérni… kérni valamire, vagy valamit kérni tőle. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van valami kérése, hogy mindenki kérni akar ma itt valamit.

Mi az tehát, amit most kérek? Mi az, amiért imádkozom? Mit kérek Jézustól? Mire van szükségem? Mit kérek? Talán, hogy meggyógyuljak betegségemből, hogy sikeres legyen a vállalkozásom, hogy elmúljanak a gondok, megoldódjanak a problémáim?

Ez a sok dolog mind mulandó, az evangélium szavaival élve „veszendő eledel”, s elsősorban nem ezekért kell imádkoznom. Persze hogy lehet ezekért is, de ne ezeken legyen a fő hangsúly. Akkor „mit tegyünk?” – kérdezték ma a tanítványok. Akkor „mit kérjünk?” – kérdezzük mi. S hogyan szólt a válasz? Higgyetek abban, akit Isten küldött.

Legelőször tehát azért kell imádkoznom, hogy higgyek abban, akit Isten küldött, hogy legyen elő hitem, hogy valóban higgyek Istenben, aki soha nem hagy elveszni, ha kérem őt. Hogy hívő legyen férjem, feleségem, hogy higgyen Istenben gyermekem, testvérem, szomszédom, rokonom… mert csak a hit által élhetünk örökké. S ha meglesz bennünk a hit, tudni fogjuk, mit is kell majd kérnünk, s nem lesz hiányunk semmiben. Hisz hogyan is végződött a mai evangélium? Aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg!