Nagyboldogasszony - vigília

Egy évvel ezelőtt kaptam anyukámtól egy gyönyörű, hófehér Szűz Mária szobrot – Medjugorjéból. Mondhatnám, hogy ez egy klasszikus, jellegzetes Mária szobor, de nem. Keze össze van téve, mint szinte minden Mária ábrázoláson, de mégis más. Különleges karcsú alakjával és arcvonásaival az én szobrom egy nagyon fiatal, csinos Szűz Máriát ábrázol. A művész, aki ezt készítette, véleményem szerint a Szűzanya belső, lelki gyönyörűségét akarta külsőleg is megformázni – nagy sikerrel. S ahogy készültem erre a mai szentmisére, erre a mai prédikációra, nem tudtam mást csinálni, csak néztem ezt a szobrot. Néztem, és elgondolkoztam…

Képzeljétek el, ez a Mária szobor mindig ugyanabban a testhelyzetben van – összetett kézzel imádkozik. De ez gondolom, teljesen egyértelmű, hisz egy szoborról van szó – amely nem változik, amely mindig egyforma. De gondolkodjunk mindannyian, mennyire gyönyörű jelkép ez. Szűz Mária, aki mindig imádkozik. Nem csak jelképesen a szoborban, hanem a valóságban is – a mennyben. Nem tudom, mennyire mélyedtünk már ebbe bele, de a Szűzanya komolyan állandóan imádkozik. S mikor ezt úgy megfigyeltem, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit is imádkozhat Mária? Napi 24 órán, heti hét napon, egy örökkévalóságon keresztül – mit mondhat az Istennek? Miért imádkozhat? Hisz Szűz Mária nem Isten, hanem ember – így ő is tanult, megtanult imádkozni – ugyanazokkal az emberi szavakkal, mint mi. Mit tud annyit imádkozni – emberi szóval? Szűz Mária állandóan értünk könyörög az Istennél. Állandóan – nem csak, mikor kérjük őt, hanem állandóan. Én is akárhányszor elmegyek a Szűz Mária szobor mellett, ő mindig mutatja: érted imádkozok - szüntelenül. S milyen jó a sok rohanás közepette is ránézni egy-egy ilyen szoborra, magasan álló templomra. Tegyük meg mi is: pillantsunk rá, s álljunk meg kicsit. Ha csak egy pár-, vagy akár fél percre is.

Isten, és a Szűzanya állandósága segítsen minket ebben a törekvésben, hogy gyakran érezzük Szűz Mária közbenjárását, oltalmát, s hogy példáját követve mi is eljuthassunk oda, hol már nem jelképeket, szobrokat látunk, hanem magát az állandó, örök fölségű, mindenható csodálatos Istent az ő szentjeiben.