Szeresd
Uradat, Istenedet... egyértelműen ez a fő gondolata a mai olvasmányoknak,
melyeket hallottunk. S talán mindannyian természetesnek vesszük ezt a parancsot,
hisz ismerjük kiskorunk óta. Gyakran énekünkkel is kifejezzük: „Szeretlek, szép
Jézus, mert fölötte jó vagy…”; „Szeretlek, Jézus Szíve, téged…” Mikor Jézus
erről a parancsról, a szeretet parancsáról beszél, idézi az ószövetségi
írásokat, Mózes szavait. Mózesnek adta tudtára-, s egyben a szájára maga Isten ezt
a legfőbb parancsot: „Szeresd Uradat,
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.”
Teljes
szívből, teljes lélekből szeretni talán mindannyian sejtjü, hogy mit jelent.
Felettébb érdekes azonban e parancs utolsó része: Szeresd Uradat, Istenedet… minden erődből. Hogyan lehet erőből
szeretni? Sőt, már az, hogy az Isten parancsolja a szeretetet, már ez maga
felfogási nehézséget válthat ki bennünk. Parancsra szeretni? Sőt! Erőből
szeretni? Teljes erőből szeretni? Miről is van szó?
Amint
a múlt vasárnap a hit tetteiről beszéltünk, s arról, hogy a hit tettek nélkül
halott, úgy ma szinte pontosan ugyanezt mondhatjuk el a szeretetről is. Hogy a
szeretet is halott tettek nélkül. Nem mástól, de Urunktól ismeretesek az ezt
bizonyító szavak: „Nem mindenki, aki
mondja: «Uram, Uram» jut be a mennyek országába. Csupán az, aki teljesíti
Mennyei Atyám akaratát” /Mt 7,21/. Ugyanez más szavakkal: Az, hogy mondjuk,
énekeljük, „szeretjük az Istent” még magában nem elég. Persze kell ez is, de
ennél több kell. Erőből szeretni.
Sokszor
nem elég azt tenni, ami éppen a kedvünk szerint van. Erőszakosnak kell lenni
magunkkal szemben. Például mikor Jézus az egész éjszakát Isten imádásban
töltötte. Talán nem volt éppen álmos? Dehogynem. Talán nem lett volna más
dolga? Dehogynem. De ő erős akarattal, mondhatnánk „erőből” Istennek szentelte
idejét.
Sokszor
nem elég azt tenni, ami éppen a kedvünk szerint van. Erőszakosnak kell lenni
magunkkal szemben. Például mikor Jézus tanítványaival együtt pihenni készült a
több napos fárasztó tevékenység után… de mikor Jézus meglátta a tömeget,
megesett rajta a szíve. S feladva saját igényét, szükségletét, jogát: újra
tanítani kezdte őket. A szó jó értelmében „erőből” szerette őket, mert erőt
vett magán, s le tudta győzni a test fáradtságát.
Nekünk
is sokszor erőt kell venni magunkon, hogy ne a kényelmünk, ne az igényeink,
hanem a szeretet irányítson minket. Hogy szeretetből parancsoljunk magunknak,
ha érezzük, tudjuk: többet kell adni Istennek-
Hogy
szeretetből parancsoljunk magunknak, ha látjuk: szüksége van a másiknak a mi
segítségünkre.
Szeretni
teljes szívből, teljes lélekből, minden erőből. Ez a szeretet parancsa, melyet
meg kell élnünk – sokszor erőből – minden nap. Ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése