Az, hogy ma eljöttünk a szentmisére, kinek az érdeme? Vajon a miénk?
Hogy miért ez a kérdés? Nézzük meg a mai evangéliumot.
Úgy tűnhet, a népsokaság volt az, aki közeledni akart Jézushoz, hisz
így olvastuk: „Nagy sokaság jött hozzá“.
Így – gondolhatnánk – az ő érdemük, hogy Jézust hallgathatták. De emlékezzünk
vissza az ezt megelőző történésre: „Jézus
a Galileai-tengerhez érkezett.“ Azaz: Jézus volt a kezdeményező, aki nem maradt otthon,
hanem önszántából a nép közé ment, hogy taníthassa, nevelhesse őket. Ő
kezdett el közeledni.
A mai evangélium gönyörűen szemlélteti azt a tényt, amit sokszor nem
veszünk figyelembe, amelyre sokszor nem figyelünk oda, s nem is
tudatosítunk: minden jóttetünknél, minden imádságunknál az Isten az, aki
először lép. Ő sugallja Szentlelkéből a jóra való készséget, a meghívást,
a késztetést a jóra. Így minden jótettünk, minden imádságunk csupán válasz
Istenünk hívására.
Ezt is meg kell értenünk ebben az ádventi időben, hogy folytonosan lássuk,
érezzük kicsinységünket. Így látjuk be igazán: milyen fontos számunkra Urunk
eljövetele, aki a megváltásunkat hozza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése