Amikor nincs pápa – mit kell tudni a sede vacantéről?

Amikor egy püspök lemond vagy meghal, s egyházmegyéje első számú vezető nélkül marad, sede vacante állapotról beszélünk. Ha a pápa lemond vagy meghal, nem csupán az Egyház marad vezető nélkül, hanem a római egyházmegye is, melynek székesegyháza a lateráni Szent János-bazilika. A sede vacante avagy interregnum alatt az Egyházat a bíborosok testülete kormányozza.

A sede vacante kezdetével a Római Kúria minden tisztségviselője automatikusan elveszti hivatalát, kivéve a camerlengo bíborost, aki a Szentszék vagyonát kezeli ilyenkor, illetve ellátja a „miniszterelnöki” funkciókat; és a főpenitenciáriust, aki azon három ember közt van, akik a konklávé alatt is kommunikálhatnak a külvilággal, hogy feladatukat ellássák. Jelenleg a camerlengo Tarcisio Bertone bíboros, eddigi államtitkár, a főpenitenciárius pedig Manuel Monteiro de Castro bíboros, akit 2012-ben nevezett ki erre a posztra XVI. Benedek pápa. Ugyancsak továbbra is ellátja feladatát Róma általános helynöke és a Vatikánvárosi Állam általános helynöke (ezek lelkipásztori pozíciók). Az Egyházi Törvénykönyv kimondja, hogy a római szék megüresedése esetén az egyetemes egyház kormányzásában semmit sem szabad újítani.

A vatikáni posta speciális „sede vacante-bélyegeket” bocsát ki a széküresedés időszakára. Ugyancsak megváltozik a Szentszék címere is, Szent Péter kulcsai közt ugyanis nem a pápai tiara, hanem egy esernyő foglal helyet az interregnum alatt. Ez egyszerre jelképezi a pápa hiányát és a camerlengo kormányzását az Egyház világi javai felett. Így a camerlengo bíboros is kiegészíti a széküresedés idejérecímerét ezzel a jelképpel. Ez a speciális, átmeneti camerlengo-címer a Vatikán széküresedés alatt kiadott eurós emlékérméin jelenik meg, amelyek legális fizetőeszközök az eurózóna országaiban.

A pápaválasztáson minden bíboros részt vehet, aki a széküresedés pillanatában (azaz nem a konklávé kezdetekor) még nem múlt el nyolcvan éves. A sede vacante akkor ér véget, amikor megválasztották az új pápát (pontosabban amikor ő elfogadta a megválasztását).  Az illető megválasztásától kezdve teljes jogú pápa, tehát pápaságát ettől kezdve, nem pedig „péteri szolgálata ünnepélyes megkezdésétől” (nincs ugyanis „beiktatás”), amikor mise keretében a pápa megkapja a pápai jelképeket, a palliumot és a gyűrűt. Ez a szertartás a koronázás helyébe lépett, amelyről I. János Pál mondott le, és ezzel „kiment a divatból”. VI. Pál a konklávét szabályozó rendelkezésében még megemlítette a koronázást (Romano Pontifici eligendo), II. János Pál azonban az Universi Dominici gregisben már nem említi, szolgálatának ünnepélyes megkezdésekor pedig azt mondta: még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk a tévesen a pápák földi hatalmának jelképeként azonosított ceremóniához.

Emellett az új pápának, „amikor alkalma nyílik”, birtokba kell vennie saját püspöki székesegyházát, amely nem a Szent Péter-bazilika, hanem a lateráni Szent János-bazilika.

forrás: Magyar Kurír