Custos, az őr - Szent József

Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese őre volt a Szent Családnak – mondta ma délelőtt Ferenc pápánk székfoglaló szentmiséjében. Őre volt, latinul custos, aki állandóan éber, mindig kész, nem a középpontban van, hanem valakit szolgál – valaki másért él. A teljes önátadás és a tökéletes önzetlenség egyik nagy jelképe lehet éppen a szentatya által említett őrző ember. Szent József őr volt, aki – mint az az evangéliumokból is világosan látszik – nem akart középpontban lenni, nem vonzotta magára a figyelmet sem beszédével, sem viselkedésével, hanem csendesen, alázattal végezte a napi kötelességét – Isten állandó jelenlétében. S róla példát véve hasonlóan kell nekünk is talán szótlanul, de annál nagyobb hűséggel szolgálnunk az Istent – éppen férjünkön, feleségünkön, gyermekeinken, családunkon keresztül. Hűséggel kitartva bármilyen nehézségben, évek hosszú során. Ahogy a családok keresztútjában imádkoztuk: Isten nem azért helyezett ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen. Hanem azt akarja, hogy vele együtt felvegyem családunk keresztjét. S számunkra éppen a család, a család nehézségeinek, keresztjeinek elfogadása az üdvösség útja. Szent József nem vonult szerzetbe, nem lett pap, püspök, pápa, nem lett vértanú – de a családapai hivatását teljesítette hűségesen. Ezért lett szent.

Egyszer egy idős házaspárt megkérdeztek, hogy lehet, hogy annyi év után is szeretik egymást, hűek egymáshoz, mikor manapság alig bírnak ki néhány évet a házasságok. Erre a feleség ezt válaszolta: Tudja, mi olyan korban nőttünk fel, amelyben azt, ami elromlott nem kidobták, hanem megjavították. S mi is így teszünk mindig a házasságunkkal.

A Szent Család és az Anyaszentegyház védelmezője, őre Szent József adjon erőt mindannyiunknak, hogy mi is hűséges, alázatos és önzetlen őrzői legyünk családunknak, egymásnak.