Ahogy
ma bejöttünk a templomba, minden bizonnyal a letakart kereszt
idevonzotta tekintetünket. Nem azért, mert kereszt. Nem azért, mert letakart.
Hanem azért, mert szokatlan egy látvány. Nem így szokott lenni, s ez valószínű,
azonnal kitűnik. És talán éppen ez a lényege ennek a kereszt elfedésnek.
Hogy vonzza a tekintetünket, vonzza figyelmünket, vonzza a lelkünket. Hogy
elmélkedjünk Urunk keresztjén.
A
mai nappal kezdjük el a nagyböjt második részét. Eddig Egyházunk minden nap a
bűnbánatra hívott fel, az önmegtagadásra, a vezeklésre. Úgymond rajtunk volt a
hangsúly. De most már újra Jézus Krisztusnak kell szentelnünk minden
figyelmünket. Megtartva persze az eddig elhatározott böjti önmegtagadást,
jócselekedeteket most valóban mindenünk az Isten legyen. Őrá figyeljünk – mint most
a keresztre.
A
szentmise elején így könyörögtünk: Urunk,
Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen,
amellyel Krisztus szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát.
Fáradhatatlan szeretet, mellyel Krisztus értünk adta önmagát. A nagyböjtöt
remélhetőleg nagy elánnal, lendülettel kezdtük – elhatároztuk a lemondást, s a
jó megtételét. De lehet, elfáradtunk. De ez a mai szentmise is adjon új erőt,
hogy folytatni tudjuk az elkezdett jót, s hogy a Krisztus által mutatott
fáradhatatlan szeretett vezessen minket is. Jézus a szenvedésben kitartott
értünk, miattunk. Így most mi is tartsunk ki a nagyböjt hátralévő másfél
hetében – éppen Urunk példájára.
S
ahogy most nem látjuk a kereszten Urunk testét, úgy képzeljük oda most saját magunkat
a keresztre. Igaz, nem szögek szúrják át kezünket, lábunkat, de betegségeink,
nehézségeink, élethelyzetünk, a legkülönfélébb fájdalmaink mind keresztet
jelentenek számunkra. Gondoljunk ezekre, gondoljunk keresztünkre, s képzeljük
rá erre a keresztre magunkat. De elsősorban az legyen előttünk, hogy ezen a kereszten előttünk már maga az
Isten függött, ő mutatott példát, hogyan lehet minden nehézséget értelmessé,
hasznossá, érdemszerzővé tenni – oly sok ember számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése