Gyümölcsoltó Boldogasszony

Urunk születésének hírüladása, más néven Gyümölcsoltó Boldogasszony egyik kedves Mária ünnepünk. Mint általában a Mária ünnepek, ez is szinte magától egy belsőséges, kellemes érzést vált ki szívünkben - ezért talán mindannyiunk nevében elmondhatom: szeretjük a Mária ünnepeket - talán épp a kellemes érzés miatt.

Fontos azonban, hogy ne csak érzelmileg, de viselkedésben is igyekezzünk minél jobban hasonlítani, közeledni a Szűzanyához. Figyeljük az ő magatartását a mai eseménykor: az angyali üdvözletkor. Korunk nagy teológusa, Barsi Balázs atya így „elemzi” a történéseket: „Mária – mint igazi okos szűz – az angyali jelenés közben is használja az értelmét, gondolkodik kezd, és nem fél kérdést feltenni: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni (meghajolni), hogy elveszítjük a józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és itt megjelent a Szűzanya, ezt és ezt üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmüket „hittel engedelmeskednek”. Csakhogy ez nem hit, hanem emberhez méltatlan naiv hiszékenység. Igenis szabad gondolkodóba esni, szabad kérdéseket feltenni, szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval, hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni. Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik.”

Ma is sokféle üzenetről, jelenésről hallunk – az interneten, az újságokban, a médiában… Egyesek a világ végét hirdetik, mások erre vagy arra figyelmeztetnek. Mi soha ne veszítsük el józanságunkat, hanem Szűzanyánkhoz hasonlóan mindig kérdezzünk rá: honnan való, kitől jött, hogyan jött, mit hirdet. Mindenekelőtt azt vizsgáljuk: Istentől jövő-e az üzenet. Maga a Szentírás és Egyházunk tanítása szinte minden kérdésre világos választ, minden útvesztőből biztos utat mutat. Ezért mindig, ha bármilyen üzenetről, jelenésről, csodáról hallunk, mielőtt elhinnénk, vizsgáljuk azt meg. S ne máshol, de az Isten élő szavánál, és Isten élő Egyházánál kezdjük az igazság keresését.

Barsi Balázs atya folytatja: „A Szent Szűz csak azután mondott igent, hogy meggyőződött róla, Isten küldöttje járt nála. Ezután viszont nem tétovázott beleegyezését adni, értelmét és akaratát alávetni, testét és lelkét átengedni Isten terveinek szolgálatára. Ma, amikor a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra, testünknek ez a mozdulata fejezze ki elménk értelmes meghódolását, akaratunk beleegyezését, érzelmeink megnyugvását Isten ránk vonatkozó terveiben.” 

Barsi-Teleki alapján