Ez
év Szűzanya hónapjában, májusában többször fogunk elmélkedni a májusi, Loretói
litániáról. Mindezt azért, hogy e gyönyörű imádságot jobban megismerjük, s ezáltal
jobban megszeressük, mélyebben átéljük, s egyre tökéletesebben magunkévá
tegyük a litánia kéréseit, a Szűzanya megszólításait, s magának a litániának gyönyörű szerkezetét.
Először
ismerjük meg, mit jelent a litánia
szó. Halljuk, hogy ez nem egy tipikus, sajátos magyar hangzású kifejezés. A
görög nyelvből származik, s azt jelenti: esdeklés, segítségül hívás. A Loretói litániával
tehát a Szűzanya segítségéért esdeklünk.
De
miért mondjuk a Szűzanyához fohászkodó litániát Loretói-nak? Loreto eredetileg
egy hegy volt egy lakatlan vidéken. Ezen a hegyen nagyon sok babérfa nőtt,
amelyek egy egész babér ligetet hoztak alkottak. Ez a szó, hogy babér, babér liget
latinul így hangzik: Laurea, s ebből származik a Lauretanus, később népiesen Loretó
elnevezés. E néven jött létre egy új város azon a helyen, ahol a babérfás hegy
állt – Olaszország keleti részében.
800
évvel ezelőtt ebbe a városba, Loretóba vittek egy kegyképet, Szűz Mária
arcképét, amelyet a hagyomány szerint maga Szent Lukács festett meg. S ezzel a
képpel együtt odavittek az úgynevezett „názáreti házikót”, viskót is, amely a
Szent család názáreti hajlékát másolta le, idézte föl, elevenítette meg. S
efölé a házikó fölé emeltek a keresztények később egy nagy bazilikát – így lett
az egykori lakatlan babérhegyből város, majd híres búcsújáróhely. Ez a
búcsújáróhely gyönyörűen kifejezi s erősíti a keresztény hívek azon
meggyőződését, hogy Jézus Krisztus valóban, és nem jelképesen maga a megtestesült
Isten, s Szűz Mária valóban, s ugyancsak nem jelképesen magának az Istennek az
anyja. Itt, Loretóban imádkozták ki és fogalmazták meg a buzgő keresztények azokat
a gyönyörű és mélységes megszólításokat, melyeket ma is, több száz év után
ismerünk, szánkra veszünk és lelkünkbe vésünk.
S
már el is kezdjük a litániánkat elemezni, kis részenként. Mindannyian ismerjük
a kezdő szavait: Uram, irgalmazz! Vagy
görögül: Kyrie eleison! Ez is a görög
nyelvből származik, ugyanis Rómában egészen a negyedik század végéig a
liturgiában a görög nyelvet használták. Uram, irgalmazz! Eleinte csak ebből az
egy könyörgésből állt a litánia, s magában a szentmisében, annak elején mondták.
De tényleg, ezt az egy könyörgést: Uram, irgalmazz! Ismételgették nagyon
sokszor. Több tíz, több százszor is. S hogy miért? Maga Jézus Krisztus mondta el
nekünk azt a példabeszédet, amelyben egy ember elmegy éjfélkor a barátjához,
hogy kérjen tőle valamit. Az pedig már csak azért is, mert a barátja nem tágít,
hanem folyton kéri őt, megadja, amire szüksége van. S így fejezi be Jézus a
példabeszédet: „Azért mondom nektek:
kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.”
S amint a hívek egymás után, kitartóan könyörögtek az Uram, irgalmazz! ismételgetésével
– éppen ezt a Jézusi parancsot teljesítették az Egyházban.
Később
már egy másik könyörgés is bekerült az előző könyörgések közé: Christe eleison! – azaz Krisztus irgalmazz! Vagy ahogy ma használjuk:
Krisztus, kegyelmezz! A kilencedik században pedig már megállapodott a hármas felszólítás:
Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Nagy jelképpel bír ez a
háromszori könyörgés. Mint a legtöbbször a liturgiában a hármas szám a
Szentháromságra vonatkozik, annak tiszteletére, dicsőségére irányul – úgy itt
is az első Uram, irgalmazz! az Atyaistent szólítja; a második Krisztus,
kegyelmezz! A Fiúistenhez szól; míg a harmadik Uram, irgalmazz! a Szentlélekre
vonatkozik. Ezt nevezzük trinitáris, azaz „Szentháromságos” jellegnek. Így már maga egy
egyszerűnek, lényegtelennek látszó háromszori ismételgetés is nagy
jelentőséggel, s láthatjuk, milyen mély jelképpel bír.
Ha
legközelebb, talán holnap imádkozzuk a Loretói litániát, már tudni fogjuk,
honnan származik, s már a legelején jusson eszünkbe e gyönyörű trinitáris jelkép,
és legyen ott a kimondott szavunkban a Szentháromság tudatos dicsérete, kérése,
s egyben kitartó imánk várható gyümölcse buzdítson még nagyobb áhítatra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése