Szentháromság vasárnapja

Az egyik legrövidebb, s egyben legszebb imádságunk így szól: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most, és mindörökké. Ámen.“ Számunkra világos, hogy van Atya, van Fiú és van Szentlélek – tehát hogy az egy Istenben három Isteni Személy van. Már az alapiskolás hittanórákon megtanultuk, hogy a teremtés művét az Atyaistennek tulajdonítjuk, a megváltás művét a Fiúistennek, s az igazság kiáradását pedig a Szentlélek Istennek. Ismerünk emberek által elképzelt Szentháromság festményeket – ahol az Atyaisten idős, szakállas bölcsként, a Fiúisten fiatal, erős férfiként, a Szentlélekisten pedig galamb képében jelenik meg szemünk előtt. Sőt, ha máshonnan nem is, abból tudjuk biztosan, hogy az Isten háromszemélyű, hogy minden imánkat ezekkel a szavakkal kezdünk és fejezünk be: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

Nem a saját okosságunkból tudjuk mindezt, hanem csak azért, mert az Isten kinyilatkoztatta magát. Megismertette magát az emberekkel, hogy mi jobban, pontosabban tudjuk, kihez is kell imádkoznunk, kinek köszönhetjük életünket, s kihez akarunk eljutni életünk végén. Maga Jézus Krisztus beszélt az ő mennyei Atyjáról, s a Szentlélekről, akit pünkösdkor el is küldött. Tőle tudjuk mindezt, de ha bármi újdonságot, szenzációs információt akarunk mondani a Szentháromságról, az biztos, hogy tévtanítás lenne. Ugyanis nem tudunk róla sokat, s végképp nem lehetséges valami új dolgokat hirdetni róla. De nem is ez a fontos. Nem az a lényeg, hogy mennyit tudunk az Atyáról, a Fiúról, vagy a Szentlélekről. Hanem az, milyen vele a kapcsolatom. Mennyire élő az a kapcsolat, mennyire tudok az Istenhez szólni, mennyire tudom őt hallgatni, mennyire tudom őt imádni. Mert a puszta ismeret élő kapcsolat nélkül mit sem ér. A Sátán ismeri az Istent, tud róla, de mit sem használ ez neki, hisz nem szereti, nem imádja, nem hallgatja. Hiába az ismeret, ha nem táplálja szeretet. Ez a mai ünnep is azt segítse elő bennünk, hogy ne csak ismeretben, de mindenekelőtt kapcsolatban közelítsük meg az Egylényegű, Háromszemélyű Istent. Ne pusztán ismerni, de szeretni akarjuk Istenünket!