A mester - Szent Benedek apát

Korunkban elképzelhetetlen lenne az élet mesteremberek nélkül. Nem csak a nagyobb városokban, de az egészen kis falvakban is nélkülözhetetlenek az olyan emberek, akiket kiváló mesterként tartunk számon - ki-ki a maga mesterségében tud maradandót, megbízhatót, szépet és kiválót alkotni. Így van ez rendjén, hisz mindenki nem érthet mindenhez, de mint egy közösség tagjai egymást segítjük abban, amit jól tudunk, amiben mesterek vagyunk. Így kell, hogy alkossunk egy falut, egy egyházközséget - ahol az ember nem csak önmagának farádozik, alkot, készít, de a másiknak is.

Szent Benedek apátot, Európa fővédőszentjét, mai ünnepeltünket az Egyház az istenszolgálat mesterének nevezi (Collecta). Az istenszolgálat mestere. Vajon miben volt ő olyan jó, hogy mesternek hívhatjuk? Mi rejt ez a szó: istenszolgálat mestere? Talán arra gondolunk, hogy ez az ember, ez a szent valószinűleg egész életét csakis az imádsággal töltötte el, reggeltől estig imádkozott - ezért lett az istenszolgálat mestere, ezért lett szent. 

Szent Benedek megírta szerzetesrendje, a Bencés rend reguláját, ami messze nem arról szól, hogy semmit sem kell tenni, csak imádkozni. Pontosan ellenkezőleg. Már a legelején azzal számol, hogy az ember nem csak imádkozik, de dolgozik, tanul, fáradozik, pihen - sok dolgot tesz, ami nem megvetendő, de a szó legszorosabb értelmében jó... Ezért így kezdi rendi szabályzatát: Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy ő (az Isten) vigye azt végbe. S ez lehet éppen Szent Benedek mesterségének a titka: bármi jóba kezdett, ahhoz Isten áldását kérte. Ha dolgozni ment, munkájára kérte Isten áldását. Ha tanult, a tanulásra. Ha pihent, a pihenésre. Ismerjük jól a bencések jelszavát: Imádkozzál és dolgozzál. Ez az istenszolgálat igazi mesterségének a titka. Mert ha minden dolgunk, munkánk, tettünk előtt Isten áldását kérjük, akkor, ha nem jó dologra készülnénk, Isten megmutatná azt nekünk, felébresztené lelkiismeretünket, hogy azt ne tegyük. Ha pedig jó az, amit tenni készülünk, Isten áldásával nem csak azon munkánk sikerét érjük el, de általa saját magunk is megszentelődünk, tökéletesedünk.

Az istenszolgálat mestersége nem csak egyes emberek kiváltsága, „szakmája”. Ez az a mesterség, melyben mindannyiunknak mesterembernek kell lennünk. Lessük, tanuljuk el a legjobb mesterfogásokat a legjobb mesterektől – a szentektől. Ma Szent Benedektől.