Évközi idő tizennegyedik vasárnapja

Talán többen láttátok a héten a Videoton - Mladost Podgorica Európa-liga focimérkőzést.

Hogy miért emlitem ezt? Egy érdekes esemény történt az első félidő derekán. A magyar csapatban játszó egyik játkos a tizenhatoson belül teljesen szabálytalanul, kézzel vette le a labdát, majd szemrebbenés nélkül gólt lőtt. Többek között ennek a gólnak köszönhetően megnyerték a mérkőzést - így megmentette csapatát – még ha teljesen tisztességtelenül is. Sajnos elég gyakran látunk ilyen, vagy hasonló eseteket a legnagyobb „sztároknál”, akiknek mit sem számít a tisztesség, a becsület, az igazság, a fair play. Sokszor elég nekik az, hogy ők lesznek a sztárok, a megmentők – bármibe is kerül. Sajnos gyermekeink sokszor ilye embereket istenítenek, tisztelnek, ilyenekért rajonganak.

De vannak igazi sztárok, akik valóban példaképek lehetnek – minden tekintetben. A mai második olvasmányban egy valóban fair play módjára, egyszóval tisztességesen, becsületesen „játszó” emberről és embertől olvastunk. Egy sztárról, akinek a neve Szent Pál. Ő nem öncsinálta sztár, nem a tisztességtelen dolgokkal, nem ügyességével, nem saját erejével, tehetségével, sikereivel, becsületességével, sőt, nem is magával dicsekszik…hanem, ahogy olvastuk: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” Ez az egy dolog volt, amit büszkén vállalt: Keresztrefeszitették őt a világnak. Az, hogy ő már nem a világnak élt, hanem Krisztusnak. Ezen a helyen pedig a világ mindazt jelenti, ami ellenkezik Krisztussal – mondják a szentirástudók.

Szent Pál apostol csak ezzel dicsekedett. A világnak azzal dicsekedett, hogy ő már nem a világnak él. Sőt, az összes szenvedést, amelyből bőven kijutott neki, nem csalódásként, vagy sikertelenségként vette magára, hanem megtiszteltetésnek tartotta. Ahogy ma olvasstuk: ezzel dicsekedett, hogy szenved! Valljuk be, kedves testvéreim, ez kicsit őrültségnek látszik…s nyugodtan mondhatjuk: az is! De mégis Szent Pál személye, mondhatnánk sztársága megmaradt kétezer év után is. Mert az ő szavaival élve: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket”. És ma is, minden igazságot kereső ember tudja, ki az a Szent Pál, és hogy miért volt, miért most is, és miért lesz mindig olyan sztár.

És valóban, kedves testvéreim, az előbb emlitett videotoni hős, Vinicius most még sztár, de talán 15 év múlva még a nevét is elfelejtik, mert azzal dicsekedett, ami a világ szemében elismert, azonban az Isten előtt nem sokat ér.

Igyekezzünk, kedves testvéreim, a mai naptól kezdve nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy ne az emberek előtt legyünk jók, szépek, közkedveltek, hanem elsősorban az Isten előtt, aki belát lelkünk legbelsejébe, s nem csak szavaink, vagy tetteink alapján, hanem már gondolataink alapján itél minket. Ő az, aki mindent tud rólunk! Isten előtt kell elsősorban igaznak lennünk, s nem függ attól semmi, hogy mennyien ismernek el, mennyire fognak szeretni, tisztelni, hogy mennyien értenek egyet azzal, amit teszünk. Legyünk igazak Isten előtt! Legyünk sztárok Isten előtt, s ne a világ előtt.

Erre biztat minket emeritus pápánk is ezekkel a szavakkal: Az igazság ugyanis magából meríti erejét és nem abból, hogy hányan értenek vele egyet /2006. 3. 21./.