Szent Márta - várakozás és hálaadás

Az evangéliumokból jól ismert Szent Mártát, Mária és Lázár nővérét ünnepeljük ma. S egyben tudjuk, az Úr Jézus többször betért az ő házába, s ott étkezett, pihent nála. Milyen könnyű így szentnek lenni, ha maga az Isten, Jézus látogat valakit, beszél vele, tanítja, neveli – gondolhatnánk. Azonban a sok hitetlen farizeus, írástudó példája cáfolja mindezt, akik Jézus közvetlen közelségében sem tudtak Istennek tetszően élni.

Márta szemével látta, fülével hallotta az Urat. De ami miatt szent lett, az az, hogy szívébe fogadta tanítását, s nem csak testileg volt hozzá közel, hanem mindenekelőtt lélekben követte őt.

Mi is tudjuk, hogy a szentáldozásban testileg a legszorosabban egyesülünk Istenünkkel. De ezt a testi egységet mindig készítse elő, s kísérje lelkünk tevékenysége is, azaz soha ne felejtsük, vagy ne mulasszuk el a szentáldozás előtti, és utáni imádságot - amint azt első szentáldozásunkkor megtanultuk.

Szent Márta ma példája többek között erre tanítson mindig készülni kell az Isten fogadására, s mindig hálát kell adni, miután meglátogatott minket!