1 966 000 000 forint ezen a
héten az ötöslottó főnyereménye. Hogy miért mondom ezt? Nem, nem nyertem meg.
Azért említem, mert lehet, mi is imádkoztunk már azért, hogy megnyerjünk egy
ilyen főnyereményt. Talán ha ezért nem is, de biztos, hogy mindannyian kértük
már Istent valami anyagi javak érdekében – vagy azért, hogy anyagiakban, tehát
pénzben gyarapodjunk, vagy, hogy el ne veszítsünk valamit, ami kockán forgott.
„Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget” –
kérte valaki Jézustól, mint hallottuk az evangéliumban. Milyen szemtelen kérés
– gondolhatnánk. Jézus, aki a lelkek üdvéért jött a földre, hogy örök életet
adjon nekünk – most meg valaki pénz ügyben fordul hozzá. De ha eszünkbe jut,
hogy már mi is kértünk hasonlót, talán nem ítélkezünk olyan elhamarkodottan.
Ugyanis talán nem is baj, ha
ilyen anyagias ügyünkben is fordulunk Istenünkhöz. Hisz az Isten nagyon jól
tudja, hogy nem csak a lelki világunkat éljük, de itt élünk testben – a földön,
s hogy az anyagi javak is életünk része. Isten teremtett minket ide, az anyagi
világba, így mi sem ítélhetjük azt el teljesen, mi sem menekülhetünk el belőle.
De meg kell tanulnunk helyesen használni azokat – erre tanít Jézus mai
példabeszéde. S gyönyörűen fogalmazza meg Misekönyvünk egy könyörgése: „Istenünk, add, hogy úgy használjuk a mulandó
javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Használni a
földi dolgokat, de nem ragaszkodni hozzá. Ez lehet a kulcsmozzanat ebben a
mindig kényes ügyben.
„Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben
gazdagodjék.” – hallottuk a jézusi példabeszéd végén. Maga az Úr tanítja,
hogy nem az a baj, ha valakinek kincse van, hanem az, hogy ha az „Isteni
gazdagság”, tehát a lelki gazdagság helyébe állítja azt. Lehet, fülünkbe
csengenek az „isteni” szavak: „Keressétek
előbb Isten országát, és az ő igazságát. És mindenek megadatnak néktek!” Ha
a lelki dolgaink rendben vannak, jó helyen vannak – tehát az első helyen
életünkben, akkor a földi jó is javunkra lehet.
A pénz nem boldogít, de jó,
ha van. Jó ha van, de csak akkor, ha tényleg úgy tudjuk használni, hogy nem köt
le ide minket, ha nem veszélyezteti örök életünket. Ezen a mai vasárnapon
vizsgáljuk meg, vajon nem kötődünk-e túlságosan valamihez, ami földi, ami
mulandó, ami eltereli figyelmünket az odafönt valókról. S egyben erősödjünk meg
hitünkben, hogy napról napra, vasárnapról vasárnapra, mikor a földi munkától
távol maradunk, lelkiekben, Istenben egyre jobban gazdagodjunk, gyarapodjunk.
Ez az a gazdagság, mely sosem fogy el. S az az igazán gazdag, aki lelkiekben,
Istenben gazdag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése