Évközi idő huszonhatodik vasárnapja

Újra egy nagyon jól ismert példabeszédet hallottunk – a gazdagról és a szegényről. S bizonyára biztosak vagyunk abban, hogy ez a történet Jézus szájából nem azt üzeni, hogy minden gazdag a pokolba, s minden szegény a mennybe jut. Sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy aki sokat kapott, attól sokat fognak követelni. S mint azt már más helyen is hallottuk a Szentírásból: Aki több jót élvez a földön, annak nehezebb bejutnia a mennyek országába – épp azért, mert sokkal nagyobb a felelőssége.

Elmélkedjünk közösen e mai példabeszéden. Először is nagyon fontos, hogy ne különítsük el ezt a történetet Jézus többi példabeszédétől, hanem igyekezzük azok fényében felfogni – sőt az egész Szentírás gondolatvilágával szemlélni.

Egészen a világ teremtéséhez visszamehetünk, mikor az Isten, miután megteremtette Ádámot, az egész világot az ember szolgálatába állította: azaz Istentől kapta, hogy hasznosítsa. Bérbe kapta, hogy éljen javaival – úgy, hogy hozzá eljuthasson. Ha ennek az isteni tervnek a gondolatát magunkévá tesszük, akkor biztos, hogy helyesen értjük meg a mai példabeszédet is. A földi javakat, a földi gazdagságot mind azért kaptuk, hogy általa szolgáljuk Istent, segítsük egymást – s az egész földet békéssé, mindenki számára élhetővé tegyük. Nem azért, hogy önző módon kihasználjuk, hanem hogy Istennek tetszően felhasználjuk az egész világ javára.

Ezzel volt az igazi probléma a dúsgazdagnál. Igaz, ő nem vetette meg a szegényt, nem verte, nem kínozta, „csak” nem vette észre. Annyira megkeményedett a szíve a földi dúslakodásban, hogy az elvonta minden figyelmét minden másról. Ezért figyelmeztet ma minket is Jézus a gazdagság veszélyére. Mert nagyon könnyen annyira hozzásimul a szívünk, hogy minden kincsünket abban keressük csak. Pedig éppen a többletnek, a bővelkedésnek kellene arra ösztönöznie, hogy annak is adjunk, aki nélkülöz – aki hiányt szenved. Sajnos a több sokszor még több iránti vágyat ébreszt ahelyett, hogy megelégednénk azzal, ami előtte volt, s a többet szétosztanánk – ezért veszélyes a gazdagság, ezért figyelmeztet Istenünk.

A nagyobb vagyon nagyobb felelősséggel jár. Ezért azt kérjük ma Istenünktől, hogy mindig csak annyit adjon nekünk, amennyit még bölcsen tudunk kezelni.