Épp az imént hallottunk az evangéliumban egy igen
komoly és elgondolkodtató kijelentést Jézus Krisztustól: bizony, „a világ
fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” S hogy mit jelent ez?
Minden bizonnyal minket, benne hívőket nevez a világosság fiainak, s a
nemhívőket pedig a világ fiainak – és éppen őket mondja a maguk módján
okosabbaknak. És valóban: rengeteg hitetlen, de még hívő ember is szinte
emberfeletti energiákat képes magán megmozgatni, hogy egy-egy dolgot elérjen,
megszerezzen. Nézzük csak meg a sportolókat: mennyit koplalnak, mennyit
edzenek, korán kelnek, milyen fegyelmezett életre képesek – csupán azért, hogy
egy-egy pillanatig az első helyen legyenek. Vagy térjünk vissza az említett
autóiskolához: az embernek felborítja az egész napirendjét: minden mást ahhoz
igazít, hogy mikor megy órára, mikor megy vezetni, mikor fog tanulni. És képes
rá. És nem mondja: nincs rá időm, nincs rá energiám.
Ha olyan szorgalmasan fáradoznánk a lelkünk
jólétén, s üdvösségén, mint mások az efféle földi jóléten, vagy célok
elérésben, mindnyájan üdvözülnénk. Képesek vagyunk egy-egy földi célért bármi
megszokott dolgon változtatni, de az örök életünkért oly keveset tudunk
fáradozni. Egy-egy főiskolás mennyi áldozatra képes, hogy megszerezze a
diplomát. De arra, hogy eljöjjön az Isten házába, arra azt mondja: nincs időm.
Mennyien dolgoznak éjt nappallá téve egy életen keresztül, de mikor az
Istenről, az ő házáról, amikor a saját lelkéről van szó, akkor arra nincs idő,
nincs energia. Korán van a szentmise, későn van a szentmise, túl hideg van, túl
meleg van...
Tanuljunk bölcsességet a mai evangéliumi részből, s
ne legyünk balgábbak, mint a hitetlenek. Ha tényleg hiszünk Istenünkben, s az ő
örök országában, akkor bizony azért is képesek leszünk bármire. Csak az a
kérdés: vajon tényleg hiszünk-e. Ezt azonban nem szavakkal válaszoljuk meg. De
életünkkel, életvitelünkkel. Ahogy élünk, úgy hiszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése