Milyen gyönyörű imádságot tanulhatunk meg ma az
apostoloktól: Urunk, „növeld bennünk a hitet!”
Sok rosszat, elmarasztalót, sőt szégyellnivalót is
hallottunk már az apostolokról: Le akarták hívni Isten büntetését valakire,
egymás között azon versenyeztek, hogy melyikük a nagyobb, protekciósan helyet
intéztek volna maguknak a mennyben... De most igazán példát vehetünk róluk.
Olyan őszintén, kishitűségük tudatában fordulnak Jézushoz, s igen komoly dolgot
kérnek: „növeld bennünk a hitet”. Milyen jó hallani, hogy nem földi vagyont
vagy jólétet, nem jószerencsét vagy boldogságot kérnek, hanem hitet. Valami
olyat, ami nem csak a földi életről, de a mennyeiről is szól.
Egy „egymondatos” ima, és mégis: mennyi minden
benne van. Urunk, növeld bennünk a hitet. Növeld, mert tudjuk, sokszor milyen
gyorsan elveszítjük azt: jön egy gond, s rá a másik, s már kérdezzük is:
„elhagytál, Uram? Már nem hallgatod meg az imámat?” Milyen könnyen kétségbe
esünk, mikor nem jön azonnal a válasz. Mint ahogy Habakuk próféta kiáltott a
mai Olvasmányban: „Meddig kell még, Uram, segítségedért folyamodnom anélkül,
hogy meghallgatnál?” De Isten nem maradt akkor sem szótlan, hanem így válaszolt
a prófétának: „Írd le a látomást, vésd táblára, hogy olvasható legyen.” Ugyanis
az üzenet, amit Habakuknak mondott, nem csak neki szól. Azért kell felírni,
hogy mindenki olvashassa – úgy mint ma mi is. És mi volt az Isten válasza, ami
nekünk is válasz egy-egy hitbéli megingásunkra? „...a maga idejében
beteljesedik és nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik,
tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog
hűségéért.”
S az, hogy az apostolok hitet kértek Jézustól, azt
is bizonyítja, hogy ők tényleg nem csak a földiekre, de már a mennyeire
vágyakoztak: hittek, s még erősebben akartak hinni az örök életben. Hisz épp
azért álltak be Jézus-követőnek! Azért hagytak el mindent.
Nem hasonlítunk mi is ezekre az apostolokra? Hisz
bennünk is oly könnyen meginog a hit, de mégis többre vágyunk, mint a földi
jólétre, többet akarunk hinni, mint néhány éves földi boldogságot. Talán
mindannyian beállhatunk ma az apostolok közé, s együtt mondhatjuk velük ezt a
gyönyörű „egysoros” röpimát: Urunk, növeld bennünk a hitet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése