Malakiás próféta által szólt ma hozzánk az Úr az
olvasmányban. Így olvastuk: „Amikor az Istenfélők összejöttek és egymás közt
beszéltek, az Úr figyelt rájuk, és hallott mindent”. Egy kimondottan fontos
dolgot írt le ezekkel a szavakkal a próféta. Mégpedig azt, hogy az Isten nem
csak akkor figyel ránk, mikor éppen hozzá szólunk – tehát mikor imádkozunk,
hanem ugyanúgy figyel ránk akkor is, mikor „csak úgy” egymás között
beszélgetünk.
Nagy előnyt, de nagy hátrányt is jelenthez ez
számunkra. Attól függ, milyen a beszédünk, mikor nem Istennel, de egymás között
szórakozunk. Ha szavaink akkor is méltók a keresztény névhez, s megfelelnek a
szeretet parancsának, akkor bizony Isten is örömmel figyel ránk, és örömmel
hallja szavainkat.
Azon legyünk, hogy ne csak itt, az Istent dicsérve,
de mindig és mindenütt olyan legyen beszédünk, hogy azzal kiérdemeljük Isten
áldását, békéjét és majdan örök jutalmát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése