Valaki, mint hallottuk,
így szólította meg Jézust: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy…” S talán nem is kell folytatnunk. Első
hallásra semmi különleges nincs ebben a kérésben. De ha mélyebben elgondolkodunk
rajta, talán észrevesszük: már alapjában véve maga a kérés is milyen helytelen.
Hisz hogyan mondhatja egy ember az Istennek: „Isten, légyszíves akkor ezt
mondd, meg azt mondd – mert ezt akarom tőled hallani”? Nem az Isten tudja
jobban, hogy mit kell mondania, mit kell tennie?
Vigyázzunk,
nehogy mi is abba a hibába essünk, hogy a saját szavainkat akarjuk viszahallani
Isten szájából. Mert könnynen megeshet, hogy valamire választ várunk, de közben
a választ mi már megfogalmaztuk – csak várjuk az ő megerősítését. Legyünk
nyitottak Isten szavára, hogy valóban azt halljuk meg, amit ő akar nekünk
mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése