Krisztus Király vasárnapja

Krisztus, a mindenség Királya – szól mai ünnepünk, vasárnapunk teljes neve. A mai ünnep magasztossága, arany színe Krisztus királyságát, fenségét igyekszik jelképezni, de mi tudjuk, a mi királyunk akkor is más, mint bármelyik király világunk történelme folyamán. A legtöbbet erről a királyságról a nagypénteki passióban Pilátus előtt elhangzó jézusi szavak mondanak el: „Az én országom nem ebből a világból való.” Mint ahogy arról néhány hete elmélkedtünk: az a másik világ, másik ország, másik királyság az, amiért mind élünk.

De a mai evangélium is sokat elmond erről az ünnepről. De nem csak elmond, mintegy történésket közölve, hanem mélyebbre visz az igazság megismerésében. Már a kezdete is teljesen felborítja minden királyságról, királyról alkotott képünket: „Mikor Jézust keresztre feszítették...” Ugye, nem éppen a keresztrefeszíttetésükről híresek a „nagy” királyok? Az evangélista, Szent Lukács azonban nyilvánosan vállaja ezt: nem ferdíti el, s nem is hallgatja el az igazságot. Leírja: Jézust megkínozták, keresztre feszítették, s ő nem ellenkezett. S ez a tény nem azt bizonyítja a legjobban, hogy minden földi királyság fölött ott van az égi? „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát...” De nem tette. Nem szabadította meg magát. Pedig lett volna rá hatalma. Isteni hatalmát ugyanis Jézus egyszer sem használta fel csupán a saját maga érdekében. Mindig másokat „szabadított meg”. S micsoda ellentét. Korunkban, s talán az emberiség egész történelmében nagyon sok uralkodó – legyen az király, vagy más vezető – amint hatalmat kapott, elsőnek saját magát szabadította meg: tette gazdaggá, előkelővé, kényelmessé. Jézus ebben is más: önzetlenül vállalta a legnagyobb kínt és megaláztatást. S az ő példájára sok szent tette ugyanezt. A világ szemében igaz, ők is megvetettek voltak, de tudták, az ő idejük, országuk is elérkezik, s az ő örömük lesz teljes, véget nem érő. Az egész idők teljessége Jézus értünk vállalt áldozatáról szólt.

E mai szép ünnep, ennek méltósága, szépsége és fensége keltse fel bennünk újra a vágyat oda jutni,  ahol Krisztus uralkodik: nem földi értelemben, módon, térben és időben, de mennyei, tökéletes, leírhatatlan szépségben és boldogságban. Istennel élni: ez az igazán király, ez az igazi királyság.