A mai
evangéliumban Urunk egy nagyon magasztos utat mutat nekünk. Egy olyan utat,
olyan életet, mely messze meghalad minden földi törvényt, minden földi
egyezséget, sőt még elképzelést is. Ez pedig a tökéletesség útja: az, amelyet ő
tökéletesen kijárt, s ezzel kitaposott számunkra. Ez az út a megbocsátás és a
szeretettel való viszonzás útja.
A
keresztény, Isten kedvében járó ember nem lehet bosszúálló. Mégis oly sokszor
bennünk, keresztényekben is ott van az a vágy: a sérelmet, a bántást valahogy
viszonozni. Tudta ezt pontosan Krisztus is. És mégis az előbb hallotakat
mondta: nem érvényes ránk a szemet szemért, fogat fogért törvény. És mindezt
azért tanítja, mert azt is jól tudja, hogy a gonoszságot nem lehet legyőzni,
befejezni gonozsággal. Hogy a sértést nem lehet legyőzni sértéssel. A bántást
nem lehet legyőzni bántással. Mert ha megkaptuk a bántást, s hasonlóval
viszonozzuk, akkor az csak még tovább fajul, s egy ördögi körbe kerülünk –
melyből nem lesz kiút. Egyedül megbocsátással lehet a rossz útját elvágni,
befejezni, lezárni, s egyedül a megbocsátással lehet egy új irányt mutatni,
mely az Istenhez vezet.
Jézus ma egy
olyan utat mutat nekünk, mely felülemelkedik az emberi gondolkodáson, az emberi
érzéseken, az emberi elveken. Felülemelkedik, de a menny felé emelkedik. Biztos
vagyok benne, hogy csak ezen a héten is lesz sok olyan helyzet, mikor valakitől
sértést, bántalmat, gonoszságot kapunk. De ott lesz a felülemelkedés lehetősége
mindannyiunk számára. Hogy Isten szava szerint szeretettel válaszoljunk. S előbb-utóbb
megtapasztaljuk, hogy a szeretet válasza nem csak lezárása a gonoszságnak, de
egyben gyógyítója is.
Az igazi
keresztény éppen az effajta szeretetről lehet megismerni. Úgy éljünk, hogy
Isten felismerje bennünk, hogy mi tényleg hozzá tartozunk, övéi vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése