Urunk bemutatása - Gyertyaszentelő Boldogasszony

A 2014-es évet, mint nemrégiben püspökatyáink pásztorleveléből hallhattuk, Mária Évének hirdették ki. Így minden hónapnak van egy konkrét témája, melynek gondolatairól hasznos lehet elmélkednünk, hogy hónapról hónapra jobban megismerjük Máriát, aki a legszorosabb kapcsolatban volt Urunkkal, Jézus Krisztussal.

Elmélkedjünk ezért e mai jelentős ünnepen, annak eredetén és tanításán, hogy ez a mai nap is egy újabb lépés lehessen Szűzanyánk megismerésében. Mai ünnepünk megnevezése népies neve mellett (Gyertyaszentelő Boldogasszony) így hangzik: Urunk bemutatása. Szorosan kapcsolódunk még a negyven nappal ezelőtt megünnepelt karácsonyhoz – ugyanis itt is a kis Jézusról van szó. Az volt ugyanis az akkori zsidó előírás, hogy negyven nappal a születés után az édesanya mutassa be a gyermekét Istennek. S hogy miért? Ez a zsidók számára fontos cselekedet arra vezethető vissza, hogy az Egyiptomi fogságból való kivonulás éjszakáján a zsidó gyermekek, elsőszülöttek megmenekültek a haláltól, és csak az ellenséges egyiptomiak elsőszülöttei haltak meg. Ez miatt volt fontos és szent ez az előírás. Azonban Máriának nem volt kötelező a főtemplomba, a messzi Jeruzsálembe, a Szent Városba mennie – bárhol megtehette volna ezt a bemutatást. De gyönyörűen mutatja a Szent Család példája, hogy ők nem csak azt tették meg, amit muszáj volt, amit a törvények előírtak. Felfedezték azt, hogy egy Isten-ember kapcsolat nem a törvényről szól, hanem a szeretetről. Arról, amely nem méricskél, amely nem csak a kötelező minimumot adja, nem csak az előírtat teljesíti, hanem túlvállal, túltesz, túlteljesít, túlcsordul.

Egy egy szentírási-, evangéliumi rész mintegy tükörként is szolgálhat számunkra. Hogy a szentek, s különösképpen Szűz Mária és Jézus Krisztus fényében lássuk magunkat – s meglássuk azokat a hiányosságokat, melyek miatt oly messze vagyunk a tökéletességtől. A mai evangélium hallatán gondolkozzunk el, vajon mi nem csak a kötelezőt tesszük-e meg? A szentmisékkel kapcsolatban – csak a vasárnap kötelező. A napi imákkal – csak reggel és este muszáj. A gyónással – évente csak egy van előírva. De ott van a rengeteg lehetőség a hétköznapi szentmisékre, a napi elmélkedő imára, a rendszeres rózsafüzérre, a gyakori gyónásra, a sokszoros jócselekedetekre. Ezeket bizony nem szabja meg törvény – ezekre csak a szeretet késztet.

A nagy mikrobiológus, kémikus Louis Pasteur amikor egyszer vonaton utazott, egy nagyon magabiztos fiatalember ült be a kupéjába. Észrevette, hogy rózsafüzért tart a kezében, ezért megkérdezte tőle: miért imádkozza a rózsafüzért, hisz Isten nem létezik, csak a tudomány tud mindenre választ adni. Adja meg a címét, küldök Önnek pár könyvet útmutatóul. Az idős tudósnak már ki kellett szállnia, ezért gyorsan a fiatalember kezébe nyomta a névjegykártyáját, amelyen ez állt: Louis Pasteur, TUDOMÁNYOS Kutatások Intézete. Milyen hatalmas tanúságtétel – pedig nem volt muszáj. De a szeretet kamatoztatta azt a többet, amit megtett, s így mások is Istenhez kerültek általa.

Itt állnak előttünk példaképeink, akik nem kötelességüket teljesítették, de túlcsorsultak a szeretetben. Kövessük őket úgy ezen az ünnepen, mint a következő hétköznapokban is.