„Uram, jó nekünk itt lennünk!”
Mindannyian ismerjük ezeket a szavakat, s tudjuk, Szent Péter apostol szájából
származnak. Sőt, még néha énekünkkel is zengjük e szavakat – megilletődött
lélekkel, könnyes szemekkel. A mai evangéliumból pedig tudjuk azt is, hogy
Jézus színeváltozásakor, elragadtatásba esve mondta ki ezeket a szavakat: „Uram, jó nekünk itt lennünk”. De vajon miért
volt ott olyan jó?
Emeritus
pápánk, XVI. Benedek így tanítja: „az
apostolok egy pillanatra megérezték annak előízét, ami a Paradicsom boldogsága
lesz.” Egy pillanatra a mennyben érezték magukat. Milyen jó lehetett nekik!
S ha tényleg most mi is elgondolkodunk ezen, talán ez jut eszünkbe: milyen jó
lenne, ha nekünk is megadatna valami hasonló, mint a három kiválasztott
apostolnak: láthatnánk Jézust az ő dicsőségében. Ha csak egy pillanatra is
beleleshetnénk a mennyei örömbe... Talán jó lenne, de Isten úgy látja jónak, ha
nem élünk meg ilyen lelki élményt. Inkább azt üzeni: boldogok, akik nem látnak,
és mégis hisznek. Nekünk az a kegyelem jutott, hogy mi lehetünk ezek a
boldogok: nem látjuk a mennyet, de mégis hiszünk benne. Mert hallunk róla, s
hiszünk az Isten szavának. Megfogadjuk a mennyei Atya szózatát: „Ez az én szeretett fiam, őt
hallgassátok”. Krisztusra figyelni, őt hallgatni – ez a lényeg, amiről ma az Isten
beszél. A szentmisében, a Szentírás olvasásakor, a csendes imában. Hallgatni az
Isten szavát. És ha adódik egy rövid csend – most a nagyböjt időben talán
gyakrabban – , akkor igyekezzünk azt a csendet hallgatásra váltani. Tétlen
hallgatás és várakozás helyett hallgassuk az Istent, és mélyüljünk el benne…
Nagyböjt
második vasárnapján a mennyei Atya tanítja nekünk: itt a földön még nem
láthatjuk őt szemünkkel, de hallhatjuk fülünkkel! Az apostoloknak sem azt
mondta: őt nézzétek. Hanem: hallgassátok. Benedek pápa írja: „Amíg a földön élünk, Istennel való
kapcsolatunkat inkább hallásban éljük meg, mint látásban”. A hallás, a
hallgatás a mi osztályrészünk itt a földön. A látás, a színről színre látás,
mely betölti majd minden vágyunkat (láttuk az apostoloknál) csak a mennyben
lesz jutalmunk. De ahhoz, hogy azt „megéljük” a hallgatással kell elérnünk. És
ez a nagyböjt kiváló lehetőség erre. Használjuk ki, „hallgassuk ki”
maximálisan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése