A mai
olvasmányban Illés próféta csodájáról hallottunk. Illés próféta megéhezik és
megszomjazik, s egy özvegyasszony segítségére szorul. Látszólag nincs ebben
semmi különleges. De tudnunk kell, hogy az “ókori
ember szemében a férfi magasabb rendű lény, mint a nő; az izraelita szemében az
izraelita, mint a pogány; a házasember, mint az özvegy. Ez a Szidon vidéki
özvegyasszony tehát Illés próféta szemében az emberi élet legmélyebb pontján
áll, Isten mégis azt akarja, hogy Illés tőle kérjen és kapjon segítséget.”
/Barsi-Teleki/
Sokszor mi
is megélünk olyan helyzeteket, melyekben rászorulunk másokra – mások segítségére,
irgalmára, megbocsátására, szeretetére. Sose szégyelljünk egymástól segítséget
kérni, ne szégyelljük, hogy ha valami egyedül nem megy. Isten társas lénynek
teremtett, bár a segítség kérés sokszor nagy alázatot követel. Alázkodjunk meg,
s akkor megtapasztaljuk: együtt könnyebb, még ha annyi mindenben különbözőek is
vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése