Szentháromság vasárnapja

Rubens, a barokk zseni, flamand festőművész vetette vászonra a jól ismert  történetet, ahogy a nagy tudós, teológus,  Szent Ágoston Észak-Afrikában a tengerparton sétálva azon töprengett, hogyan tudná megérteni, megragadni a Szentháromság lényegét. Séta közben meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóhéjjal merte a tenger vizét egy gödörbe, amelyet a tengerpart homokjába ásott.

- Hát, te mit csinálsz? - kérdezte Ágoston a gyermeket.

- Áttöltöm a tengert a gödrömbe - válaszolta teljes komolysággal a gyermek, és folytatta tovább a meregetést.

- Gondolod, sikerülni fog? - kérdezte nevetve a szent - Nézd meg, milyen óriási a tenger, a kagylóhéj és a gödör pedig milyen pici.

- Előbb kész leszek, minthogy Te megfejted, amin gondolkodsz - felelte a gyermek, majd eltűnt.

Valóban így van ez. A Szentháromságról szóló tanítás szigorú értelemben véve misztérium, más szóval hittitok, mely az emberi logika alapján nem kikövetkeztethető. Csupán eszünkkel sosem jöttünk volna rá erre. De akkor – feltehetjük a kérdést – mi honnan tudjuk, hogy létezik, hogy az egy Istenben három isteni Személy van? Nem mástól, mint a mi Urunktól, Jézus Krisztustól tudjuk ezt, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki. Ugyanakkor, mivel Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, aki leginkább a kapcsolatai által képmása Istennek, ezért, ha megvizsgáljuk az emberi szeretetet, akkortalán rásejthetünk a Szentháromság titkára. Szent Ágoston így magyarázta ezt: „Ahol szeretnek, ott mindig hárman vannak: aki szeret (Atya), akit szeretnek (Fiú), és maga a
szeretet (Szentlélek).”

Egy fontos kulcs a Szentháromság -  nem is megértéséhez - inkább megsejtéséhez Szent János apostol csodálatos kijelentése lehet, amely így szól: “Isten a szeretet.” A keresztények azért hisznek a háromságos Istenben, mert hiszik, hogy Isten a szeretet! És itt kell gondolkodnunk: Ha Isten a szeretet, akkor valakit szeretnie kell. Olyan nincs, hogy a semmi szeretete, szeretet, amely senkire sem irányul. Ezt tudva pedig magától értetődően jön a kérdés: de kit szeret Isten, ha Őt szeretetnek nevezzük?

Elsőre talán azt mondhatnánk, hogy minket szeret! De tudjuk, hogy az ember csak néhány millió éve létezik. Kit szeretett Isten, amikor még nem volt ember? Nem lehet, hogy Isten csak egy adott időponttól kezdett el szeretni. Ő nem változhat.

Adhatnánk egy másik választ is, azt, hogy mielőtt minket szeretett, szerette a kozmoszt, a világmindenséget. De az univerzum is csak néhány milliárd éve létezik. Akkor kit szeretett Isten a világ létezése előtt, ha Őt szeretetnek nevezzük?

Végsősoron pedig azt sem mondhatjuk, hogy Isten Önmagát szerette, mert az önszeretet nem szeretet, hanem egoizmus, vagy ahogy a pszichológusok nevezik, nárcizmus.

Így nem marad más, mint amit a keresztény kinyilatkoztatás válaszol erre a kérdésre: Isten a szeretet, mert Ő örökké a Fiúban van, az Igében, akit azzal a végtelen szeretettel szeret, aki a Szentlélek. Minden szeretetkapcsolatban – így elsősorban az Istennél is – három személy van jelen, tanít minket Szent Ágoston: az, aki szeret; az, akit szeretnek; s a szeretet, amely egyesíti őket, vagy más szóval: maga a Szeretet.

E mai nappal talán egy kicsivel többet sejtünk az Isten szeretetéből, s a Szentháromság megfejthetetlen, felfoghatatlan titkából. De sose feledjük: nagy dolgokról keveset tudni is sokat jelent. A Szentháromság végtelen nagyságából mi már sejtünk egy keveset. De reméljük, ez a kevés elég lesz ahhoz, hogy általa jobban szeressük Istent, s így eljussunk hozzá oda, ahol már nem sejteni fogjuk a végtelen szeretet, de mindenki a maga teljességében befogadja, megtapasztalja, és egy örökkévalóságon át élni fogja azt. Erre vágyódjunk, ezért éljünk, ezért szeressük Istent, s egymást egyaránt.