Évközi tizennegyedik vasárnap

Bizonyára többen figyelitek a brazíliai labdarúgó világbajnokság eseményeit,  izgalmait. Idén nem kevés szenzációt élhettünk meg: már a bajnokság elején sorra estek ki azok a csapatok, akiket világbajnok-esélyesként tartottak számon. Már a csoportkörben búcsúzott az angol, az olasz, de még a spanyol válogatott is. De az izgalmak, s a meglepetések a napokban is folytatódtak: a legnagyobb sztárok – akikre alapoztak a csapatok, s akikben olyannyira bíztak – sorra búcsúztak vagy viselkedésük, vagy sérülésük miatt (csak néhány példaként): az uruguaji Suarez, az argentín Di María, vagy a brazil Neymar. Felborultak az emberi számítások, s máshogy alakulnak a dolgok. A neves sportújságírók, szakemberek, elemzők mind tévedtek.

„Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” – hallottuk Jézus imáját az evangéliumban. Csodálatosan rámutatott Urunk, hogy a földön nem mindig (sőt legtöbbször nem) az emberi logika, számítások valósulnak meg, hanem valaki másnak a tervei. De ezeket az Úr nem tartja meg magának, hanem „kinyilatkoztatja a kicsinyeknek”, azaz valamit nekünk is elűrul belőlük. De nem a büszkéknek, a nagyravágyóknak, a fennhéjazóknak, hanem azoknak, akik meg tudnak hajolni, meg tudnak alázkodni Isten magasztos tervei előtt. Csupán ilyen alázattal kerülhetünk közelebb Istenünkhöz, s az ő Gondviselése megismeréséhez. Mennyiszer igazolta már magát a mondás: „Ember tervez, Isten végez.” S ha ezt megértjük, s eszerint rendezzük dolgainkat, akkor nem lázadni fogunk, ha esetleg nem sikerülnek terveink, de kérdezni fogjuk Urunkat: miként, hogyan? – mutasd meg nekünk.

Az ilyen istenes, s Istennek tetsző hozáállással persze nem a foci eredményeit fogjuk tudni előre, hanem sokkal inkább életünk eseményeiben látjuk meg Isten kezét, működését, s mindenekelőtt irántunk való végtelen szeretetét.